Csúsztattak a kolozsvári táblaperben

Kiderítették például, hogy hibás az a hivatalos dokumentum, amely alapján az alperes polgármesteri hivatal megindokolja a táblák kihelyezésének elmulasztását azzal, hogy igazolják: Kolozsváron a magyarság aránya nem teszi ki az összlakosság 20 százalékát. Az okiratban ugyanis mindvégig a 2001-es népszámlálás adataira hivatkoznak, holott Romániában abban az évben nem, csak 2002-ben tartottak cenzust. Az önkormányzat vélhetően a 2011-es népszámlálás statisztikáit kívánta felsorolni, de elírták az évszámot. Az egyesület jelezte, hogy hiba történt, ennek nyomán a bíróság hivatalos dokumentumot kért a statisztikai intézettől arra vonatkozóan, hogy melyik években tartottak cenzust, illetve melyek a hivatalos adatok.

A kolozsvári polgármesteri hivatal által előterjesztett, hibásan dátumozott adatokat a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal szolgáltatta, és a per során kulcsfontosságú érvként szolgált amellett, hogy nem kell kiírni magyarul is a kincses város nevét. Ugyanis a többnyelvű helységnévtáblákat szabályozó 2001/215-ös számú törvény hatályba lépésének éve 2001, és a jogszabály 131-es cikkelye kimondja: amennyiben a törvény hatályba lépésének pillanatában az adott kisebbség aránya meghaladta a 20 százalékot, kötelező feltüntetni a település nevét a kisebbség nyelvén is.

A Minority Rights Egyesületnek a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal lepecsételt dokumentumban igazolta, hogy a népszámlálási adatokon kívül nem létezik más hivatalos adat a magyar lakosság arányáról, azok pedig a rendszerváltást követően 1992-ből, 2002-ből és 2011-ből állnak rendelkezésre. Annak ellenére, hogy saját maga bonyolította le a 2002-es népszámlálást, a városháza a statisztikai hivataltól kapott hibás dokumentumra hivatkozva 2001-es népszámlálási eredményekként mutatta be az adatokat. A táblaügyben pereskedő szervezet szerint a polgármesteri hivatal ezzel azt akarta elérni, hogy a 2001/215-ös számú törvény alkalmazásánál az 1992-es népszámlálási adatok helyett a 2011-es adatokat vegyék figyelembe, amelyek alapján a magyarok aránya már 20 százalék alá csökkent. A bírónő halasztást rendelt el.

Szőcs Izabella arról is beszámolt: a bírónő kifogásolta, hogy nincs közös jogi képviselője annak a mintegy négyszáz civil felperesnek, akik – a Musai–Muszáj civil akciócsoport kezdeményezésére – az ügy mellett kiállva támogató kereseteket nyújtottak be. Mint ismeretes, noha a két éve húzódó per során erre még nem volt példa, a keddi tárgyalásra valamennyi érintett magánszemély idézést kapott. Noha ez semmilyen jogi következménnyel nem jár a civil felperesek számára, a bírónő mégis túlságosan költségesnek ítélte ezt az eljárást, ezért szeretné, ha csak egyetlen, közös képviselőnek kellene ezentúl idézést küldeniük. Szőcs Izabella rámutatott: a bírónőnek nem egyértelmű, hogy a felperesek közös képviselője a Minority Rights Egyesület.

Mint arról beszámoltunk, eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be a kolozsvári polgármesteri hivatalt, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, arra kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a polgármesteri hivatal kifogásának, miszerint egy külföldön bejegyzett civil szervezetnek nincs perbeli minősége. Ezért ezt követően a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület indított újabb pert az ügyben. A legutóbbi tárgyaláson a kolozsvári táblabíróság visszaküldte újratárgyalásra a dossziét az első fokon eljáró Kolozs megyei törvényszéknek.