Brassóból Strasbourgig: Kalmár Ferenc útja a kisebbségvédelem élvonalába (1. rész)

Politikai nézetei miatt kizárták az ügyvédi kamarából, és választás elé állították: vagy elhagyja Nagyváradot, vagy a Duna–Fekete-tenger-csatorna építésére deportálják. Így került Brassóba, ahol én már megszülettem. Édesanyám Élesdről származott, de Nagyváradon élt a családja. A Bolyai Tudományegyetemen tanult Kolozsváron. A szüleim mindketten magyar egyetemet végeztek, mégis egy román többségű városban kellett új életet kezdeniük.

– Édesapja már nem dolgozhatott ügyvédként Brassóban?

– Nem, végül a vasútnál kapott állást. A jogi végzettségét előbb közgazdászként, később jogászként hasznosította a vasúti igazgatóságnál. Nem azt az életet élte, amelyre készült, de becsülettel helytállt.

– Ön román iskolába járt. Tudatos döntés volt?

– Igen, de nem az enyém, hanem édesapámé.

A családban magyarul beszéltünk, magyar kultúrában nőttem fel. A Șaguna Gimnáziumban érettségiztem, majd Bukarestben fizikát tanultam. A román nyelv természetesen anyanyelvi szinten ment, de ettől még soha nem éreztem úgy, hogy fel kellene adnom az identitásomat.

– Fizikusként kezdte a pályáját. Hogyan alakultak az első munkaévek?

– 1980-ban végeztem, és a kötelező kihelyezés miatt Kalánbányára kerültem. Egy hónap után sikerült visszakerülnöm Brassóba, ahol a szilikátiparban dolgoztam főmetrológusként. Közben rájöttem, hogy fizikusként az iparban korlátozottak a lehetőségeim, ezért beiratkoztam a villamosmérnöki karra is. Ez később nagyon fontos döntésnek bizonyult, mert Magyarországon már mérnökként tudtam tovább dolgozni.

– A felesége révén került Magyarországra?

– Igen, a feleségem szegedi orvos volt, 1984-ben házasodtunk össze Brassóban. Hivatalosan települtem át Magyarországra, ami akkoriban ritkaságnak számított. A Műszaki Egyetemen lezártam a romániai tanulmányaimat, majd Budapesten folytattam a villamosmérnöki képzést. Sokan azt gondolják, hogy aki áttelepült, az többé nem térhetett haza. Ez nem így volt:

akkoriban Nicolae Ceaușescu egyre élesebben támadta Magyarországot, és felmerült a budapesti román nagykövetség bezárásának lehetősége is. Volt néhány hónap, amikor hontalan voltam, és csak ezt követően kaptam meg a magyar állampolgárságot.

– Az áttelepülés után milyen pályát futott be?

– Először a környezetvédelmi felügyelőségen dolgoztam fizikusként, majd a rendszerváltás körüli gazdasági átalakulás során több informatikai cégnél is megfordultam. Ezek közül több rövid idő alatt megszűnt, végül a szegedi kábelgyárban helyezkedtem el villamosmérnökként. Ekkorra már kialakult a családi egzisztenciánk, két gyermekünk született, és úgy éreztem, hogy ideje bekapcsolódni a közéletbe is.

Nem tudtam elfogadni azt a hozzáállást, hogy valaki két diplomával, több idegen nyelv ismeretében csak a sarokból bírálja a világot. Ha valami nem tetszik, oda kell menni, és meg kell próbálni változtatni rajta. Ezért léptem be 1991-ben a Kereszténydemokrata Néppártba.

– Miért éppen a KDNP-t választotta?

– Egyértelmű volt számomra, hogy nem baloldali politikában gondolkodom. Többen hívtak az MDF-be is, de én úgy éreztem, hogy a kereszténydemokrácia képviseli leginkább azt az értékrendet, amelyet otthonról hoztam.

• A politikát sokan mocsárnak nevezik, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy veszélyes terep.

• Ha az embernek nincs szilárd erkölcsi alapja, nagyon könnyen elveszítheti az irányt.

• Nekem ezt a kapaszkodót a keresztény értékrend jelentette.

Ferenc Pápa mondta, hogy a politika a szeretet egyik legmagasabb formája. A politikus tetteit a közösség iránti szeretet kell motiválja.

– A szegedi önkormányzatban húsz évet töltött. Hogyan került innen az országos politikába?

– A két pálya egy ideig párhuzamosan futott. A KDNP-ben már a kilencvenes évek elejétől aktív voltam, később a szegedi szervezetet vezettem. Amikor a párt belső válságon ment keresztül, majd 2003-ban Semjén Zsolt vezetésével újjászerveztük a KDNP-t, a Dél-Alföld képviseletében országos alelnökké választottak.

Közben Orbán Viktor 2002 után létrehozta a választókerületi elnöki rendszert. Mivel Csongrád megyében a jobboldal kevés sikerének egyikét én értem el, engem nevezett ki az egyik szegedi választókerület élére. Ez rengeteg szervezőmunkával járt, de sok tapasztalatot is adott.

– Közben még mindig mérnökként dolgozott?

– Igen. Soha nem voltam hivatásos politikus abban az értelemben, hogy kizárólag ebből éltem volna. Dolgoztam a kábelgyárban, később az áramszolgáltatónál, mellette végeztem a politikai munkát. A választókerületet saját autóval jártam, saját költségen.

– 2006-ban az országszerte ismert szocialista politikus, Botka László ellen indult országgyűlési képviselőjelöltként.

– Igen. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz nyerni, hiszen Szeged baloldali város volt. Végül nem sikerült egyéni mandátumot szereznem, de Orbán Viktor később azt mondta: azért maradok választókerületi elnök, mert több szavazatot kaptam személy szerint, mint maga a pártlista. Ez azt jelentette számára, hogy a választók bíznak bennem.

– Melyek voltak az első benyomásai a kisebbségi kérdések európai dimenziójáról az Európa Tanácsban?

– Már az első ülésen világossá vált számomra, hogy milyen nehéz terepre érkeztem. Az első felszólaló, akit hallottam, Titus Corlățean román politikus volt, aki arról beszélt, hogy Magyarországon a szélsőjobb előretörése veszélyezteti a demokráciát. Mivel jól beszélek románul, odamentem hozzá az ülés után, bemutatkoztam, és elmondtam neki, hogy amit állított, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Nem volt ellenséges beszélgetés, de már akkor láttam, hogy a magyar ügyeket sokan előítéletekkel kezelik.

(Befejező része következik)

korábban írtuk

Kalmár Ferenc: Trianon üzenete örökké szól

Trianon üzenete örökké szól, még száz év után is, hiszen a magyarság határon túli közösségeinek a helyzete még nem teljes mértékben rendezett – hangsúlyozta Kalmár Imre miniszteri különmegbízott.