Bozóttengerben a román–magyar–ukrán hármashatár

Az ukrajnai háború előtt itt is megpróbálkoztak a cigarettacsempészek csomagokat átjuttatni romániai cinkostársaiknak, de annak az időnek már vége. Ukrán oldalon szögesdrótokkal, drónokkal és helikopterrel őrzik az országhatárt, hogy megfékezzék a katonaság elől menekülőket.

A töltésről le kell térnünk, de mivel ismerősöm nagyon rég járt erre, eltévedünk, rossz helyen keressük az ukrán határt. Rájövünk, hogy ellenkező irányba kell menni a vaddisznók által nagyon feltúrt füves területen. A környéken rengeteg a vad: az országhatár közelsége miatt lőfegyverrel itt nem szabad vadászni, így az érintetlen környezetben, a hatalmas bozóttengerben és a közeli erdőkben senki nem bolygatja a vaddisznót, nyulat, fácánt, rókát és farkast. Szerencsére medvét még nem láttak a környéken.

A hármashatár körül elektronikus mozgásérzékelő berendezések és kamerák fogadják az embert, így valamelyik határőrközpontban látható, ahogyan hárman bóklászunk a fák és bokrok között, és nézzük az országok közötti azonosságokat és különbségeket.

Ukrán oldalon farönkökből eszkábált határőrpihenőt látunk katonák nélkül, azonban helikopter zaja hallatszik a fák fölött, a gép a határsáv irányában pásztázza a környéket.

Egy rövidke szakaszon a Túr kacskaringós határfolyóként választja el egymástól Romániát és Ukrajnát, illetve Romániát és Magyarországot, majd a mai Magyarország területén halad tovább a Tisza felé.

A sorompó fel van nyitva: ez ugyan nem hivatalos átkelő, de valószínűleg biciklivel át lehet jutni. Nézelődünk a szépen lekaszált, parkszerű magyar réten, ahol tőlünk ugrásnyira látható az ukrán–magyar határ kárpátaljai bozóttengere. Odáig már nem sétálunk el, mert valószínűleg a magyar határrendőrség sem díjazná az ilyen ,,zöldhatáros kalandorokat”.

Sándorhomoki ismerősöm mesélte, hogy a Ceaușescu-rendszerben tükörsimára volt tárcsázva és boronálva a határsáv, így a cipőnyomokból lehetett következtetni, ha valaki átszökött. A határőröknek megrovás járt az éberségüket kijátszó menekülők miatt, ezért a próbálkozók közül a legtöbben el sem juthattak a határsávig. Vagy letartóztatták és félholtra verték, vagy rosszabb esetben agyonlőtték őket. Az 1989-es rendszerváltás után a határsávot a román–magyar határszakaszon is hosszú évekig sűrű bozóttenger váltotta fel, majd irtani kezdték a bokrokat. Manapság viszonylag látható földsáv jelzi, hol ér véget Románia, amit a száz méterenként elhelyezett, 1922-es állítású, lemeszelt határkövek jeleznek.

Tisztázzuk, hogy újságírók vagyunk, és korábban betelefonáltunk a határrendészethez, csak valószínűleg nem adták át idejében az üzenetet. A járőr végül int, hogy minden rendben, így folytathatjuk utunkat. Pár kilométer után elérjük a magyarországi Garbolc irányába vezető országutat, amely a legközelebbi ,,hivatalos” határátkelő felé tart, ahol már gond nélkül át lehet gurulni a schengeni határon. Ismerősöm szerint útközben szúrópróbaszerűen bármikor megállíthatnak a román, illetve a határ túloldalán a magyar határőrök.

A határrendészet képviselője elmondja, a határzónában tartózkodók esetében kötelező a személyi igazolvány, mert bárhol találkozhatnak határőrökkel. Ugyanakkor ajánlatos a mindenki által használt autó- és bicikliutakon közlekedni. A zöldhatár környékén található személyeket a járőrök hőérzékelő kamerákkal bármikor felfedezik, és utánuk eredhetnek. Fontos az elővigyázatosság, mert a román és a magyar határrendőrség továbbra is ki akarja szűrni az illegális migrációt, az olyan személyek átkelését, akik nem jogosultak a schengeni térségben történő szabad mozgásra.

– fogalmazott portálunknak a határőrség szóvivője.

Megkérdeztük Béres Antalt, Lázári község RMDSZ-es polgármesterét is, hogyan viszonyulnak a jelenséghez, miszerint a községet folyamatosan pásztázzák a határőrök. Az elöljáró kimondottan pozitív dolognak tartja az egyenruhások jelenlétét, mert ez növeli a falvak közbiztonságát.

Hozzánk nem érkeznek ukrán menekültek, nem is nagyon tudnák megközelíteni a határt a drótkerítések és a szigorú ukrán katonai ellenőrzés miatt” – fogalmazott a Krónikának Béres Antal, Lázári község polgármestere.