Biró Boróka operatőr a Sárga nyakkendő forgatásáról, nőként és magyarként a bukaresti filmiparról

„Nagyon ritkán történik meg, hogy ilyen pozitív diszkriminációban részesülünk, hogy így, ezért hívjanak” – magyarázta a filmes szakember.

A kameracsapat összetétele jelentősen eltért a megszokottól: Biró Boróka szerint összesen öt nő dolgozott a kameraosztályon, ami nemzetközi viszonylatban is kifejezetten szokatlan, Romániában pedig még inkább. „Itt általában egy lány van a kameracsapatban, vagy egyáltalán nincs” – mondta Biró Boróka, hozzátéve, hogy a forgatás során nem volt különbségtétel, tényleg mindenki egyenrangú munkát végzett.

A feladatmegosztás világos volt: Peter Menzies Jr., mint általában a DOP-k (director of photography) a rendező mellett, a monitoroknál ült és onnan irányította a munkát. Az A kameránál egy másik operatőr kolléga, Alexandru Durac volt, Biró Boróka meg a B kameránál. A kapcsolatukat kiegyensúlyozottnak írta le, amiben a hierarchia nem jelentett elzártságot. Úgy összegezte, hogy nagyon jól tudtak együtt dolgozni, és ez az egész kameracsapat működésére „rányomta” a bélyegét.

A Sárga nyakkendő forgatásának egyik alapvető sajátossága a kétkamerás munka volt. Biró Boróka szerint szinte az egész film így készült. „Majdnem minden jelenet két kamerával forgott” – mondta, hozzátéve, hogy csak kevés kivétel akadt. Ezek általában nagyon intim jelenetek voltak, vagy olyan hosszú, egyben felvett snittek, amelyek technikailag nem igényeltek második kamerát.

– magyarázta Biró Boróka, hozzátéve, hogy a koncertjeleneteknél a forgatás tempója is felgyorsult: Biró Boróka felidézte, hogy ezeken a napokon rengeteg kameraállással dolgoztak, és a munka kifejezetten intenzív volt.

A koncertfelvételek már megérkezés pillanatában különleges hangulatot árasztottak. Biró Boróka úgy idézte fel, hogy amikor beléptek, a zenekar már próbált, elegánsan felöltözve, és ez a látvány nemcsak vizuálisan volt erős, hanem mentálisan is meghatározta a napot.

Ez különösen azért volt számára hangsúlyos, mert korábban sok olyan produkción dolgozott, amelyeknél a nagy költségvetés nem jelentett jobb munkakörnyezetet, hangulatot. Biró Boróka szerint a forgatás egyik legfontosabb sajátossága az volt, hogy:

• a stábtagok végig jól érezték magukat;
• nemcsak egy-egy nap volt jó, hanem következetesen működött a rendszer.

A munkakörülmények, a szervezettség és az egymás iránti tisztelet együtt teremtették meg azt az atmoszférát, amelyben mindenki érezte: fontos munkán dolgozik. Biró Boróka úgy fogalmazott, hogy végig jelen volt az érzés: ez egy vagány, jó forgatás, amelynek lesz súlya.

Ezeket néha elfogadták, néha nem – de a lehetőség adott volt, ami ritka egy ilyen méretű produkciónál.

Látványos terek, hazai helyszínek

Biró Boróka összefoglalta, hogy a film koncertjelenetei rendkívül sokféle helyszínen készültek, és ezek egy része valós bukaresti koncerttermekben, más részük stúdióban felépített díszletek között zajlott. Elmondása szerint gyakorlatilag „felhasználták Bukarest összes koncerttermét”, vagy minden olyan teret, ahol koncertet lehet tartani.

Forgattak továbbá a bukaresti operában is, a helyszín a filmben Buenos Aires-i operaként szerepel. Ezek mellett több koncertjelenet stúdióban készült. Ilyen volt például a bombázások utáni berlini koncert, a templomi koncert, ahol a főszereplő látomást él át.

Románia nemzetközi produkciója

A nemzetközi–román kettősségről szólva arról beszélt, hogy számára mindig meglepő Bukarest sokszínűsége: ugyanaz a tér teljesen másként működik különböző produkciókban. Példaként említette, hogy ugyanabban a stúdióban forgattak más filmeket is, mégis teljesen eltérő hangulatú helyszínek születtek, amelyek a néző számára nem felismerhetők azonos térként.

Elmondása szerint a költségvetés jelentős része külföldi forrásból származott, ami miatt a forgatás idején és később is inkább külföldi produkcióként kezelték. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a film megőrizte „saját” román jellegét, és azt tapasztalta, hogy a szakma és a közönség egyaránt büszke arra, hogy végre megszületett egy ilyen léptékű román film.

Biró Boróka, az ember a kamera mögött

Biró Boróka persze nem csak a Sárga nyakkendőről tud érdekességeket mesélni, hiszen a Bogdan Mureșanu rendezte Anul nou care n-a fost (Az új év, amely soha nem jött el) című film kiemelkedő operatőri teljesítményéért 2024-ben már kiérdemelte a Velencei Filmfesztivál Valentina Pedicini-különdíját.

Az ő évfolyamukon már több nő is tanult, míg a tanáraik korábbi osztályaiban legfeljebb egyetlen lány volt. A pályakezdés idején sem volt teljesen egyedül: voltak már előtte női operatőrök, asszisztensek, akik dolgoztak nagyjátékfilmekben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szakmában még így is kevesen voltak, és focus pullerként hosszú ideig ő volt az egyetlen nő, aki nagyobb produkciókban dolgozott.

Elmondta azt is, hogy bár az oktatásban már nem próbálták lebeszélni, a forgatásokon, tanoncként és gyakornokként gyakran találkozott olyan megjegyzésekkel stábtagok részéről, amelyek szerint nőként nincs esélye ebben a szakmában, és inkább más területet – sminket, kosztümöt – kellene választania. Ezek az attitűdök azonban idővel változtak, és olyan kollégákkal is dolgozott később együtt, akik korábban még esélytelennek tartották a női operatőröket.

Bukarest és filmipar

Karrierje alakulásáról szólva hangsúlyozta, hogy Bukarest meghatározó szerepet játszott a fejlődésében. Úgy véli,

Ez volt az egyik fő szempont abban is, hogy bukaresti állami egyetemet választott. Felmerült benne később a Budapestre költözés gondolata is, de ez végül nem valósult meg, részben képzési okokból, részben azért, mert időközben Bukarestben épült ki a karrierje.

Biró Boróka több látványos reklámfilmen is dolgozott eddigi karrierje során, kifejezetten szereti ezt a területet. Véleménye szerint a reklámok sok kreatív lehetőséget adnak, különböző stílusok, technikák kipróbálására, amelyek játékfilmben ritkán valósulhatnak meg.

Ugyanakkor instabil területnek tartja, ahol az utóbbi években jelentősen csökkentek a költségvetések, ami a minőségen is érződik. Hozzátette, hogy a reklámipart különösen veszélyezteti a mesterséges intelligencia térnyerése. A networking, azaz a kapcsolatépítés szerepét kiemelten fontosnak tartja, elmondása szerint őt jellemzően rendezők és gyártásvezetők keresik meg, nem közvetlenül a reklámügynökségek, de külföldön elterjedtek az úgynevezett talent agency-k, akik kreatív szakembereket szerződtetnek és őket próbálják küldeni különböző projekt pitchekre.

Magyarként, nőként a hazai szakmában

Kérdésemre arról is beszélt, hogy székelyföldi magyarként Bukarestben soha nem érzett hátrányos megkülönböztetést, inkább előnyként élte meg a származását. Úgy tapasztalta, hogy erdélyiként gyakran komolyabbnak, megbízhatóbbnak tartották, és emiatt felelősségteljesebb feladatokat bíztak rá. Bár nyelvi bakikat a mai napig vét, néha viccelnek is ezek miatt vele, de nem befolyásolták érdemben a szakmai előmenetelét.

A megkülönböztetés kérdése kapcsán Biró Boróka elmondta, hogy bár nemzetiségi alapon nem érez hátrányt, nőként még mindig nehezebb a szakmában – annak ellenére is, hogy most már vannak külön a nőket célzó workshopok, díjak.

Emiatt minden projektnek különösen nagy súlya van. Úgy vélte, éppen ezért fontosak azok a lehetőségek, amelyek segítik a női alkotók érvényesülését, mert sok tehetség marad láthatatlan. A női operatőrökkel és rendezőkkel kapcsolatban azt tapasztalta, hogy általában felkészültebbek, alaposabban dolgoznak előkészítéskor, és azokon a forgatásokon, ahol több nő van a stábban, nyugodtabb, konfliktusmentesebb a légkör, kevesebb a bullying.

korábban írtuk

Kolozsvári vonósnégyes a filmvásznon és a világ színpadain: az Arcadia Quartet útja a Wigmore Hallig

A kolozsvári Arcadia Quartet neve ismerősen cseng a nemzetközi kamarazenei világban, a közelmúltban azonban egészen szokatlan közegben is feltűntek: a Cravata galbenă (A sárga nyakkendő) című, Sergiu Celibidache életét feldolgozó román nagyjátékfilmben.