Egyenlőtlen harc az örökösök és a román állam között – Báró Bánffy Farkas a restitúció akadályozásáról

Örülök, ha bárkinek sikerül megtenni egy lépést az összesen ezer lépésből, amíg elérkezik odáig, hogy használni tud egy területet, amit visszakapott, de szerintem itt nagyobb hír lett kreálva, mint amekkora az erőlépés. Bár minden egyes lépés előrelépés.

– Korábban úgy értékelte, hogy Romániában „államilag blokkolva van” a restitúciós folyamat. Ezek szerint a Maros megyei döntés ellenére sem változott a helyzet?

– Egyáltalán nem mondhatom azt, hogy változott volna a helyzet. Nekem is számtalan olyan perem van még mindig, ahol a helyi polgármester a telekelést akadályozza, vagy megtagadja a nullás adóigazolás kiadását, mert anélkül nem tudunk haladni. Vagy esetleg különböző, 150 évvel ezelőtti térképekre hivatkozva nem fogadja el a telekelés rajzait, miközben ők már kimérték egyszer. Olyanokat is tudunk, akiket birtokba kellene helyezni. A Maros megyei prefektúra már tíz éve felszólított egy települést és erdészetet, hogy helyezzenek birtokba minket, ennek ellenére most a harmadik perünket indítjuk a kieső haszon fedezésére.

Senki nem fogja felelősségre vonni emiatt, ez senki másnak nem érdeke. Megértem őket, mert igazából a nagy nemzeti érdeküket védik, mi pedig megpróbáljuk a saját magántulajdonunkat védeni. Kicsit egyenlőtlenek az erőviszonyok, de mindig elhisszük, hogy van még remény.

De nincs akkora illegális fakitermelés Romániában, mint amekkorát állítanak. Sajnos ez egy téves kijelentés: bárki lát egy csutakot, rögtön közli, hogy illegálisan vágták ki. Nem, az erdőgazdálkodás arról szól, hogy a fát kitermeljük, és gazdasági hasznot hajtunk belőle, amiből újra tudunk erdőket kezelni. Attól, hogy kivágunk egy fát, az még nem falopás, de sajnos ezt a laikusok java része nem érti, és azt mondják: fát lopnak. Nem, nincs akkora probléma, nagyon kevés helyen van olyan jól lekövetett és ellenőrzött rendszer, mint amilyen jelenleg van Romániában. Sajnos már a gazdálkodásnak a logikus gyakorlati megoldásai veszélybe kerülnek azért, mert túlzott a védelem. Természetesen vannak gazemberek, de manapság nem ez a jellemző.

már csak azért is, mert anno mindenki azt állította, hogy az adott cselekedetet – ami egy beszéd megtartása volt – nem ő követte el, hanem egy másik illető. Ő több mint valószínűleg az országban sem volt akkor, de az 1952-es sztálini korban valamit kellett tenni a nagyapánkkal. Most felülbíráljuk a döntést, és ha sikerül egy normális irányba vinni, akkor természetesen továbbra is folytatjuk a pereskedéseket. 2008-ban már ott tartottunk, hogy 9800 hektár területet kaptunk vissza, de utána soha nem tudtunk rajta gazdálkodni, hiába nyertünk a bíróságon. Visszatérve a Maros megyei döntésre: sok sikert, jó munkát kívánunk mindenkinek, de ebből a kalácsból annyira könnyen nem lehet enni, mert csak a receptet kapták meg hozzá.

– Egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott: a román állam „nemzetpolitikai érdeknek” tekinti, hogy ne szolgáltasson vissza méretes földterületeket magyar nemzetiségű személyeknek Romániában, és a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) is akadályozó tényezőként használja ebben. Ezen a téren lát-e változást?

– Ezt teljes mértékben továbbra is fenntartom. De a világ összes országa azt szeretné, ha saját nemzetiségű polgárai lennének a saját földterületeinek a tulajdonosai.

Nem kell messzire menjünk, elég, ha a Balkánon körülnézünk. Természetes, hogy Románia azt szeretné, ha román nemzetiségűek lennének a tulajdonosok, Magyarország meg azt, ha magyar nemzetiségűek lennének. Reméljük, hogy az államközi tárgyalásokon erről lehet majd beszélgetni.