Márton nap előtt sok lúd nem tudja, mi vár rá
Fotó: Szalai Karolina személyes archívuma
November 11. Tours-i Szent Márton napja. Már a római időkben is ezen a napon az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát, de a Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve – a keresztény egyházban – az advent közeledtéhez is kötődnek. A közelmúltban feléledtek a Márton-napit szokások, különösen, ami a libasütést illeti. A kisiratosi Szalai családnál „forró drót” van Márton-nap előtt, mert a híresen jó lúdjaikból jó előre rendelnek az ismerősök, barátok, de a jó libasült receptjét a Krónika olvasóival is megosztották.
2025. november 11., 14:492025. november 11., 14:49
A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Szent Márton lett Magyarország patrónusa. A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát, amelyen általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” – ebből lett a „Márton madara” népies kifejezés.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejezéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak a gágogásukkal elárulták hollétét.
Márton napja egyébként a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap:
Novemberben már le lehetett vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült. A rigmus szerint:
Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
Az utóbbi években feléledt a Márton-napi szokás, különösen, ami a libasütést illeti. Arad megyében, a kisiratosi Szalai családnál „forró drót” van Márton-nap előtt, mert a híresen jó lúdjaikból jó előre rendelnek az ismerősök, barátok, még határon túlról is jönnek a kisiratosi libáért. A baromfiudvaron látni pulykát, tyúkot, gyöngytyúkot, pávát, fehér és szürke libát is. „A férjem imádja az állatokat, és mi is megszerettük” – magyarázta Szalai Karolina, és mintegy helyeslésképpen a libák gágogásukkal „szóltak bele” a beszélgetésbe.
„Úgy mondhatnám, hogy a családot ellátjuk, mert van házi libahús, csirkehús, gyöngyihús (gyöngytyúk – szerk. megj.). Mi nagyon keveset vásárolunk az üzletből. Fel tudjuk őket nevelni itthon, disznót tartunk, borjú is van” – vezetett körbe a gazdasszony.
Torma Veronika, Karolina édesanyja vágja le a libákat, kopasztja, bontja, pucolja. „Olyan hat-héthetes koráig nevelem, utána átadom anyunak, rá vannak bízva, kihajtja, legelteti őket” – tette hozzá a vendéglátó, Veronika pedig elárulta, hogy miért jobb a legeltetés annál, mintha ólban nevelnék a szárnyasokat.
Ma már nincsenek tömött libák Kisiratoson sem, mert már nincs, aki a hozzáértést és türelmet igénylő munkát elvégezné.
Kisiratoson sokat adnak a népszokások őrzésére. Képünk archív felvétel
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
„A tömést három hétig be kell tartani, reggel-este. Időt igényel abból a szempontból, hogy fogunk egy libát, és állva vagy ülve, a lábunk alá fogjuk, és tömjük, kézzel vagy géppel. Létezik olyan tömőgép, ami úgy néz ki, mint egy tölcsér, van egy karja, és az segíti a kukoricát le a bögyébe. Azt a három hetet be kell tartani.
És ezt a régi öregek nagyon jól tudták. Úgy tessék elképzelni, hogy Márton-naptól visszaszámolva mondjuk három hetet, tömünk. De már csak így, ősszel, mert ezeket a libákat nem lehet tömni augusztusban vagy júniusban, mivel akkor még fiatalok. Csak akkor szabad őket tömni már, mikor elérték a négy-öt hónapos kort” – avatott be a részletekbe Szalai Karolina.
A Márton-napi libasültek hagyománya az utóbbi évtizedeben elevenedett fel ismét. „Nem volt mindig ilyen nagy kereslet rá. Kacsára nagyobb igény volt mindig, de a libát inkább csak az utóbbi nyolc-tíz évben kérik az emberek. Azért tartunk többet, hogy tudjuk kiszolgálni az ismerősöket, barátokat” – mutatott a hat-hét kilogrammos vágósúlyú állatokra, hozzátéve, hogy ha volna, aki megtömje őket, a tíz kilót is elérnék.
Szalai Karolina valóságos szenvedéllyel beszél a jószágokról és a háztáji gazdaságból kikerülő finomságokról. „Nagyon szeretem én is az állatokat, de ha levágunk egy libát,
Nem szaladunk el a boltba, hanem kiszaladunk az udvarra, elkészítjük a vasárnapi ebédet, de abból, amit mi sajátkezűleg neveltünk. A kertben előállítjuk a krumplit, répát, zsír van, olajat nagyon keveset veszünk. Háziszalámit a férjem szokta előállítani disznóból, marhából, úgyhogy családias minden” – érződött ki a háziasszony szavaiból boldogság és megelégedettség.
Arra kértük Szalai Karolinát, hogy árulja el, miként készíti el a Márton-napi libasültet. „A barátoktól hallom, hogy egészben sütik meg a libát. Én anyukámtól, ahogy tanultam, úgy készítem. Van egy nagyon nagy lábosom, a libát földarabolom, szárnyát, combját, mellét szépen külön előkészítem, egy picit lesózom, a nagy lábosba belerakosgatom, vizet öntök rá, és hagyom párolni, addig, míg majdnem egészen puha lesz.
ami abból áll, hogy a felkész libahúst félre rakom egy kicsit, és abba jó kis libazsírba, ami nem egészen zsír, mert van egy pici víz is, belemártogatom a kenyeret. Azt kirakom az asztalra egy kicsi savanyúsággal. A férjem abból nagyon jól teszik, ebéd előtt persze. Aztán visszaigazgatom a húst, berakom a sütőbe, és a saját zsírjában készre sül. Semmi mást nem adok hozzá, csak sót. Se disznózsírt, se olajat, még borsot sem” – s miközben ezt elmondta, összefutott az ember szájában a nyál.
Libasült Szalainé módra, kisiratosi szalmatüzelésű kemencében sült kenyérrel
Fotó: Szalai Karolina személyes archívuma
„A liba a zsírjában készre sül, szép pirosra, ropogósra. Azt felrakom az asztalra vasárnapi ebédként, de nem veszem ki a lábosból, hanem ott is tunkolunk, abba a jó kis zsírjába” – fokozta.
Úgy tartja a szokás, hogy a Márton-napi libasülthöz dukál egy kis újbor. Bár nem szőlőtermő vidék, Kisiratoson is kikerül a nedű. „A férjem inkább sörös, mint boros, de szoktak jönni a barátok, és nagyon finom bort hoznak. Kicsi házi kajszipálinka is van hozzá, mert elég nehéz étel a libazsíros kenyér, de egy kis sör, bor, pálinka hozzá, és el van látva az emésztés is” – szolgált jótanáccsal Szalai Karolina arra, hogy mi „oldja” a gyomrot terhelő eledelt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tűz ütött ki csütörtök este a Kolozs megyei Alsójára iskolájában, a tűzoltók egész éjjel dolgoztak az oltáson.
Hároméves restaurálás után ismét teljes pompájában várja a látogatókat a gernyeszegi Teleki-kastély. A Maros megyei barokk műemlék uniós támogatással újult meg: helyreállították történelmi értékeit, és korszerű infrastruktúrával is gazdagodott.
Nyomozás indult Kolozsváron, miután egy törökországi fogászati klinika egy szállodában akart fogászati tevékenységet végezni.
Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács nemzeti liberális párti (PNL) politikusként megválasztott elnöke csütörtökön kijelentette, hogy nem érzi magát képviselve a pártja „nehézsúlyú” vezetői által.
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Paradox helyzet alakult ki a Szeben megyei Muzsnán: bár június közepén leomlott az erődtemplomot övező középkori várfal egy szakasza, azóta nem csökkent, hanem éppen nőtt a látogatók száma.
Nem rendezik meg idén a Közösségi Párbeszéd Tábort, amelyet a tavalyi induláskor a szervezők a Tusványos egyfajta alternatívájaként, ugyanakkor nem ellenrendezvényként hirdettek meg.
Egyre több nem uniós állampolgár érkezik jön az országba, és ez alól Erdély, a székelyföldi megyék sem képeznek kivételt.
Sem a parajdi önkormányzat, sem a prefektúra nem kapott értesítést arról, hogy az EU szolidaritási alapjából Romániának árvízvédelmi célokra megítélt 14,3 millió euróból mennyi pénz jut a bányakatasztrófa nyomán kritikus helyzetbe került Parajd számára.
Újabb különleges épülettel gazdagodik a kolozsvári Romulus Vuia Néprajzi Park: megkezdődött az első zsidó lakóház újjáépítése, amely a jövőben a szabadtéri múzeum állandó kiállításának részeként mutatja be az erdélyi zsidó közösségek épített örökségét.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!