Akadályokba ütközik Erdélyben a családfakutatás, digitalizálniuk kellene az egyházaknak az anyakönyveket

Kérdésünkre elmondta, a saját családjának kutatásában van olyan szál, ahol 1830 körül elakadt, mert megsemmisült az illető anyakönyv, mivel elégett a templom, ahol őrizték, de olyan szál is, ahol az 1500-as évekbeli nemességszerzésig jutott visszafelé az időben. Ha átlagot számít, akkor 300 évre visszamenőleg követte a saját családját.

És hogy mi az a legkorábbi időpont, ameddig vissza tudott vezetni egy családfát? Egészen az Árpád-korig, ráadásul több ilyen kutatási eredményre is eljutott. „Nagyon érdekes, hogy az időben ilyen távoli szálak feltérképezése nem igényelt akkora kutatást, mint a későbbi szálaké. Ki kellett kutatni a családfát visszafelé a nemesi szálig, és onnantól meg már meg lehetett találni az adatokat nemesi iratokban, szakkönyvekben” – magyarázta lapunknak Hidvéghy Norbert.

A családfakutatónak munkája során sok esetben erdélyi szálakat is fel kell göngyölítenie, tehát  gyakran dolgozik itt, irodája van Székelyudvarhelyen, de a Délvidéken, sőt néha Horvátországban és Szlovéniában is kutat. Azt is megkérdeztük, hogy a vezetéknevének van-e köze a háromszéki Hídvég településhez. „Nincsen, de az egybeesés miatt jártam ott, fotózkodtam is a helységnévtáblával. Édesapám füzesabonyi, a Heves megyei város mellett található a Sarud nevű település, annak van Hidvég nevű pusztája, innen ered a nevünk” – mondta a kutató. Hidvéghy Norberttől azt kérdeztük, erdélyi munkája tapasztalataiból kiindulva miként látja: ha valaki neki akar látni annak, hogy felgöngyölítse elődei történetét, megszerezze a fellelhető adatokat, milyen várható nehézségekbe ütközik. Hiszen sokan tapasztalják, hogy

Ha oda bekerültek volna, akkor az ember bemegy, vesz egy pár lejes »chitancát«, és le lehet fotózni az anyakönyvet. Ha nem került be, akkor az illető település önkormányzatánál van, és nem adják ki az anyagot”– kifogásolta a családfakutató. Rámutatott, például van egy esete jelenleg: meg kellene tudnia, kik voltak egy elhunyt személy szülei, de ez nehézségekbe ütközik. „Ez az adat az állami anyakönyvben található. A szülők Arad megye két különböző falujában hunytak el 1920-ban. A román jogszabály szerint levéltárban lenne az anyag kutatható. Így az önkormányzattól kértük ki az anyakönyvet, de nem adják ki egy olyan jogszabályra hivatkozva, ami nincs is már hatályban. Mondta az ügyvédem, hogy hiába, úgyse fogják ezt kiadni, csak akkor, ha pert indít az ember” – ecsetelte a családfakutató.

Olykor román ortodox személyek után is kutatok, hiszen már az első világháború előtt is voltak vegyes házasságok, ahol egyik ág román, vagy van olyan személy, akinek csak az egyik szülője román” – fejtette ki Hidvéghy Norbert. A családfakutató több mint tíz éve dolgozik Erdélyben is, székelyudvarhelyi irodáját 2022-be nyitotta. Mint mondta, nem annyira Erdélyben élő személyek kérik a segítségét, inkább anyaországiak, akik erdélyi gyökereik után nyomoznak.

Hidvéghy Norbertet arra is megkértük, említsen egy reménytelennek tűnő, általa mégis kibogozott családi szálat. Mint mondta, egyik erdélyi eset érdekes: sok keresgélés és levéltári kutakodás után két évvel ezelőtt Kolozsváron a Kert (Pasteur) utcában találta meg egy szétszakadt család egyes tagjait, így 35 év után sikerült újból összehoznia a családot. „Kutatok egy vajdasági sváb családot. Egy,

hanem Bosznia-Hercegovinában elvett egy bosnyák nőt feleségül, most pedig azon dolgozom, hogy megtaláljam ezt az embert. Lehet, hogy már nem él, de hátha a gyerekeinek a nyomára bukkanok. Így egyesíteni lehetne a családot, mert szegény néni azt hitte, hogy neki négyéves korában meghalt a testvére” – ecsetelte a családfakutató. Azt a kérdést is felvetettük, hogy mi a véleménye az internetes családfakutató programokról, amelyek lehetővé teszik, hogy ha az ember beírja a felmenői adatait, összekapcsolják távoli vagy távolba szakadt rokonokkal, akik közül szintén használja valaki a programot.

Egyébként sok a hiba az internetre felvitt családfákban. Volt, hogy valaki megbízott engem, ellenőrizzem az internetes oldalba bevezetett adatokat. És kiderült: nem is az volt az őse igazából, akit föltettek a családfára” – fejtette ki a kutató. Egyébként arra is akadt példa, hogy egy Arad megyei személy elkészítette az apukája családfáját, és feltüntetett őseként egy olyan személyt, aki valójában csecsemőként meghalt.

Arra is felhívta a figyelmet a kutatást megnehezítő tényezők kapcsán, hogy Romániában nincsen még online anyakönyvi rendszer, ami például Magyarországon már létezik, de a legjobban használható például Szerbiában. „Ott megcsinálták azt, hogy az összes állami anyakönyvet 1917-től kezdődően napjainkig fölvitték egy online rendszerbe, és az anyakönyvvezetők egy belső rendszerben el tudják érni. Romániában az esetek többségében még olyan könyv sincs, ahol ABC szerint az anyakönyvvezető meg tud keresni valakit. Tehát ha olyan anyagra lenne szükségem, ami a levéltárban nincs meg, akkor általában az egyházon vagy egyéb iratokon keresztül próbálok szerezni: állampolgársági vagy iskolai iratok” – ecsetelte a kutató.

„Fotózzák le az összes anyakönyveiket, most már le lehet menteni bármennyi példányban a digitális fényképeket. Ha mondjuk leég egy templom, vagy eláznak a könyvek, akkor megsemmisülnek az anyakönyvek, de ha megvannak digitális formában, megmaradnak örökre. Jó, ha megőrzik az egyházközségek ezt az anyagot egy belső szerveren vagy egy számítógépen” – hívta fel a figyelmet Hidvéghy Norbert.

korábban írtuk

Buksa Ferenc: Az ősök felkutatása elfogadásra tanít

Azt mondja, Erdélyben mindenki mindenkinek rokona. Ha ezer évre vissza tudnánk keresni őseinket, biztosan ez derülne ki. Buksa Ferenc református lelkész saját családfáját kezdte kutatni tizenöt évvel ezelőtt, majd elkapta a gépszíj.

korábban írtuk

Vissza az ősök földjére: Szántó-Juhász Lili és a családfakutatás

Nem bujkál szomorúság a hangjában, elfogadja azt, amit az élet kínál, és minden percét családjának, hobbijának szenteli. Besegít unokái nevelésébe, gondozza 92 éves édesanyját, s közben kutatja a múltat. Szántó-Juhász Lili fogadott otthonába.