A sajtkészítés egyik állomása. Naponta 1500 kilogramm sajtot gyártanak Nyárádszeredán
Fotó: Makkay József
A nyárádszeredai Gabriella termékeket gyártó tejfeldolgozó vállalat sajtjai Románia minden szegletében megvásárolhatóak. A székely kisvállalat sikertörténete azonban arra is rávilágít, hogy mekkora ellenszélben dolgozik egy olyan hazai élelmiszeripari vállalat, amely helyben szerzi be a nyersanyagot, és nem hamisítja adalékanyagokkal a termékeit.
2021. április 16., 13:052021. április 16., 13:05
2021. április 16., 18:252021. április 16., 18:25
A háztáji túró-, tejföl- és sajtkészítő foglalatosság két évtizedig tartott, míg kialakult a napi 15–20 ezer liter tejet feldolgozó nyárádszeredai tejipari vállalat. A Gabriella termékeket gyártó családi vállalkozás székely sikertörténet, ami akkor is igaz, ha a cég vezetője, Csizmadia György úgy fogalmaz: ha újra kellene kezdenie 2000-ben elindított vállalkozását, nem biztos, hogy ismét az állattenyésztés és az élelmiszeripar mellett döntene. Mindez reális értékelése annak az irdatlan munkának, ami egy kisüzem megerősödését és megmaradását jellemzi a multinacionális üzletláncok által uralt élelmiszerpiacon. Keveseknek sikerült ugyanis a háztáji élelmiszer-feldolgozásból olyan szintre jutni, hogy mára a legtöbb multinacionális üzletlánc beszállítója legyen, és a cég termékei mindenhova eljussanak az országba.
Miközben házigazdámmal végigjárjuk a három évvel ezelőtt korszerűsített tejfeldolgozó üzemet, megmutatja, hogy évről évre hol, mit bővítettek, illetve honnan indult a mai gyár elődje. A húsz évvel ezelőtti, négy négyzetméteres sajtkészítő műhely aprócska pont a mai üzem felületén, ahol reggelente közel negyven állandó alkalmazott fogadja a beérkező tejet, és a gyártási folyamat során tejföllé, tehéntúróvá, és főleg sajtokká dolgozza fel.
Csizmadia György
Fotó: Makkay József
A három évvel ezelőtti nagy beruházás nyomán a nyárádszeredai gyár a korábbi, sok kézimunkát igénylő technológiáról átváltott egy korszerű berendezésekkel működő üzemmé. Egy nagykárolyi tejipari vállalat felszámolása nyomán eladásra kerülő berendezést vásároltak meg és költöztettek át a nyárádmenti kisvárosba, innentől fogva megújult a gyártástechnológia. De nemcsak a tejfeldolgozás módszere változott az elmúlt két évtizedben, hanem az is, hogy kik mennyi tejet szállítanak a vállalkozásnak.
A magyarázat egyszerű: az évek során kiöregedtek a 1-2-3 tehenes gazdák, a nagyobb tehenészetek, a tejtermelő agrárvállalkozások léptek a helyükbe. Hasonló folyamat játszódott le Csizmadia György tehenészetében is, hiszen kezdetben öt szarvasmarha volt, ma pedig már száz van és mintegy százhektárnyi a saját mezőgazdasági terület.
Persze ilyen körülmények között sem olcsó mulatság a kisüzemnek 180 gazdától begyűjtenie a tejet több tucat falusi tejcsarnokból, amelyek fenntartása a nyárádszeredai vállalatot terheli.
Igaz, ezekben a tejfeldolgozó kisüzemekben még „régi módi” szerint a tejtermékek tejből és nem szója-, keményítő-, meg egyéb származékokból készülnek.
Korszerű technológiával készítik a sajtokat a Maros megyei tejfeldolgozó üzemben
Fotó: Makkay József
Csizmadia György szerint a romániai tejtermékek piacán óriási a nyomás, mert az áruházakban ugyanazon a polcon találja a vásárló a tejtermékként forgalmazott hamisítványokat és a valódi tejből készült árut is. A különbség „mindössze” annyi, hogy az adalékanyagokkal „jobbá tett” tejtermék olcsóbb, a valódi tejből készült pedig értelemszerűen drágább, a vásárló pedig legtöbbször az árat nézi. A kis cégeknek nagyon nehéz a jó minőségű termékeikkel talpon maradni, mert a romániai kereskedelem nem kedvez a minőségnek: minden a nagy áruházláncok profitéhségének van alárendelve. „Sok gazda panaszkodik, hogy miért fizetünk keveset a tejért, miközben a kereskedelemben a tej felvásárlási árához képest irreálisan magas a végtermékek ára. Mindig el szoktam mondani, hogy mi, termelők jó esetben csak ötszázalékos haszonkulccsal dolgozunk.
– panaszkodik a tejüzem vezetője. Lehet persze ez ellen lázadozni, de semmire nem megy vele az ember, mert Romániában nincs valós alternatívája az áruházláncok forgalmának. Csizmadia szerint a kis üzletekben – beleszámítva a saját bemutató nyárádszeredai üzletüket is – összforgalmuk 15 százaléka fogy el, miközben a teljes árumennyiség 85 százalékát a multinacionális áruházláncok adják el, minden lehetséges módon kizsigerelve a termelőket. „Ezen csak a vásárlói szokások változásával lehet módosítani: hogy részesítsék előnyben a helyi termékeket és a kisboltokat. Amíg ez a gyökeres váltás nem történik meg, addig mindent a nagyáruházak uralnak” – magyarázza a nyárádszeredai vállalkozó.
A nyárádszeredai Gabriella-termékek mindenhová eljutnak Románia-szerte
Fotó: Makkay József
A kiscégek a kevesebb termelést helyben, illetve a környéken is értékesíteni tudják. Csizmadia György szerint nekik sem voltak gondjaik, amíg naponta néhány ezer liter tejet dolgoztak fel. Mivel a Gabriella termékek már a kezdetektől jó minőségűek voltak, árujukat jól el tudták adni a megyében.
Az önerőből felépített vállalkozás azonban ma már eljutott arra a szintre, amit a tulajdonosok nem szeretnének tovább bővíteni, hiszen minél nagyobb a termelés, annál nehezebb megoldani az értékesítést, hogy abból tisztességes haszna maradjon a termelőnek.
Házi ízek emlékezete. Gézbe csomagolva készül a tehéntúró
Fotó: Makkay József
A nyárádszeredai gyár fejlesztésében egyetlen bani pályázati pénz nincs. Vendéglátómnak hosszú története van arról, hogy induláskor hogyan verték át őket két Sapard-pályázattal: egy pályázatíró cég sok embert lóvá tett Maros megyében, hiszen a 70 elnyert pályázatból mindössze kettő valósult meg, a „szerencsés nyertesektől” meg temérdek pénzt facsartak ki. Ez a keserű tapasztalat örökre elvette a család kedvét a pályázatoktól, és még a magyarországi finanszírozású vidékfejlesztési forrásokra sem volt kedvük benevezni.
A romániai vállalkozói környezet nem a gyártásnak és a feldolgozóiparnak kedvez, csak a viszonteladóknak. A vállalkozó ugyanakkor mindennél nagyobb megvalósításnak tartja, hogy üzeme nemcsak saját munkatársainak, hanem több mint 150 gazdacsaládnak is megélhetést biztosít. Mai világunkban ez az igazi sikertörténet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kovászna megyei Oltszemen található Mikó‑kastély átfogó restaurálási projekt révén teljesen megújult, és 2026 őszétől a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum külső egységeként, Székely Lovasmúzeum néven működik tovább.
A szilágynagyfalui közösség reményei szerint a megújult Bánffy-kastély jelentős turisztikai központja lesz a térségnek. A református egyház tulajdonában lévő műemlék épületet európai uniós forrásokból újították fel.
Vasárnap Szászfenesen felavatták a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum új épületét, amely 145 millió lejes beruházással valósult meg. A Leányvárban felépült múzeum megnyitó ünnepségén részt vett Demeter András István ügyvivő kulturális miniszter is.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) közölte, a romániai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségét szeptember 5-én, szombaton 11 órától tartják Gyulafehérváron az érseki székesegyházban.
Kétarcú időjárással búcsúzik augusztus: miközben vasárnap a Kárpátok térségében heves zivatarokra, felhőszakadásokra és jégesőre figyelmeztetnek a meteorológusok, hétfőn az ország nyugati felében ismét a hőség kerül előtérbe.
Két katonai ejtőernyős sérült meg Marosvásárhelyen, miután a hirtelen szél eltérítette őket a kijelölt földet érési területtől. Az egyik katona egy fémcsarnok tetején lévő napelemekre érkezett, társa pedig elektromos vezetékekkel került érintkezésbe.
Szombaton felavatták Kolozsváron a Regionális Agyérbetegségi és Idegsebészeti Központot Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, Mircea Abrudean szenátusi elnök, Cseke Attila ügyvivő egészségügyi miniszter, valamint más tisztségviselők jelenlétében.
A 130 éve, augusztus 28-án született Márton Áronra, Erdély nagy püspökére emlékeznek pénteken és szombaton a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson.
A Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) különleges kiállítást mutat be az érdeklődőknek.
Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Facebook-bejegyzésében erdélyi útjuk egyik legfontosabb tanulságaként azt emeli ki, hogy önmagában a párbeszéd kevés: annak akkor van értelme, ha konkrét eredménye is születik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!