Magyarként és romaként is kirekesztve: a személyes kapcsolatok bonthatják le az előítéleteket

Adorjáni Júlia és Tonk Gabriella a Pata-Cluj projektben szerzett tapasztalataikról meséltek. Elhangzott, hogy a roma emancipáció gyakorlati megvalósulása akkor lenne ideális, ha romák vezetnék le, esetleg magyar vagy román szakemberek bevonásával, de sajnos ehhez még nincs meg a kellő szakembergárda és intézményes hálózat. András Lóránd magyar cigány családból származik, és szolgálatnak tekinti a munkáját, amelynek célja, hogy visszaadja a rossz helyzetben levő emberek méltóságát, és egyenlő feltételeket teremtsen számukra. Az emancipáció egy önerőből tett fejlődési folyamat, azonban a magyar anyanyelvű cigány közösségeknek nincs lehetőség erre, külső ösztönzés szükséges hozzá – fejtette ki András Lóránd.

Isztojka Máté sátoros Gábor cigánynak vallja magát, beismerve, hogy egyetemi végzettségével ritka esetnek számít otthoni közösségében. Úgy véli, az emancipációhoz erős identitás alkotására lenne szükség a cigányok részéről, és kell az integráció, de nem asszimilációval párosulva. A fiatal néprajzkutató kiemelte:

– mutat rá a közlemény.

Antal István roma származású szociálpolitikus 37 éve igyekszik segíteni közösségének a kultúra és a tudomány eszközeivel. Magyarországi szemszögből is egyetértett abban, hogy segítség kell a kezdeményezéshez, és erőforrásokat kell fordítani az integrációs vagy felzárkózási programokra. Kiss Tamás szerint a nemzetállami intézményrendszer egyenlőtlenségeket termel, így fontos a kisebbségek stratégiája ezek kezelésében. A magyarul beszélő romák magyar intézményekhez kapcsolódnak, viszont ez nem jelent egyenlő társadalmi részvételt, a kulturális reprezentáció szintjén pedig láthatatlanok.

Az identitás kérdésében András Lóránd szerint a romák legalább annyira magyar, mint cigány identitású emberek – magyarul gondolkodnak, imádkoznak, beszélnek, megvan bennük a magyarság lelkülete. Így viszont hátrányos helyzetbe kerülnek. A kutatások megerősítették, hogy a magyarul beszélő roma közösségek magyarként és romaként is ki vannak rekesztve az országos folyamatokból, ezért a munkaerőpiaci helyzetük, lakhatási lehetőségeik rosszabbak, gyakrabban előfordul köreikben a mélyszegénység – fejtette ki Kiss Tamás.

A mélyszegénység kollektív traumához, az identitás megtagadásához vezet – mutatott rá Tonk Gabriella. A pszichológus szerint az állam dolga, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket felszámolja. Sajnos az országos roma szervezetek, amelyek főleg bukaresti központtal, román nyelven működnek, értetlenük állnak a magyar nyelvű romák kérdése előtt. Adorjáni Júlia szerint az állam gazdasági gondolkodásában benne kellene lennie, hogy ne tartson fenn olyan telepeket, amelyek csak erősítik a kirekesztést és a traumákat. Olyan tereket kellene létrehozni, ahol nem születnek újra az egyenlőtlenségek, és a romák biztonságos környezetben tudnak döntéseket hozni.

A tájékoztatás szerint a szakemberek egyetértettek abban, hogy a személyes kapcsolatok tudják leginkább lebontani a romákkal kapcsolatos előítéleteket. Az érzékenyítésnek a hétköznapi jó példákból kell elindulnia.

„Az MCC céljai között szerepel, hogy nyílt rendezvényein teret adjon a diákok, akadémikusok, a helyi közösség érdeklődő tagjai és a meghívott előadók közötti szabad eszmecserének. Szép példája ennek a lezajlott beszélgetés, amelyen örömmel láttuk vendégül a magyarországi és hazai szakembereket” – idézi a közlemény Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatójának szavait, aki hozzátette: az MCC továbbra is találkozóhely szeretne lenni a helyi közösségek életében. Bár fő tevékenysége a diákok képzése, fontos szerepet tölt be működésében a nyitott, érdeklődő emberek megszólítása minden városban.