Zöld haj, lila neccharisnya

Nem tudni, hogy pontosan miről van szó, egyszerű dackorszakról vagy valamilyen súlyosabb lelki háttérről – de egy biztos: szinte minden kamasz szülei átélték már, hogy meglátták az addig átlagosan öltözködő gyerek legújabb összeállítását, és hirtelen elfogyott a türelmük. Vajon mi a helyes ilyenkor: ordítsanak vagy inkább csak a szemüket lesütve csendben tűrjék, ahogy a gyerekük berakatja a piercinget az orrába vagy katonai bakancsban jár iskolába. Nem egyszerű ugyanis ölbe tett kézzel arra várni, hogy majd elmúlik. Vagy csak a szülőkkel van a baj?

A lila neccharisnya és a tűréshatár

A szülőknek hagyniuk kell kibontakozni a gyerekeiket még akkor is, ha azzal néha tényleg a felnőttek tűréshatárát feszegetik, de természetesen az sem jó, ha teljesen szó nélkül hagynak minden kamaszkori lázadást. Főleg annak tudatában, hogy ha engedik, hogy a gyerek tetováltasson a homlokára vagy lila neccharisnyában menjen iskolába, akkor az iskolaigazgató rendre a szülőket veszi majd elő, akik ott ülnek az igazgatói irodában, pont úgy, mint iskoláskorukban, amikor nem tanulták meg az anyagot. És most akkor velük, szülőkkel mi lesz: megbuknak  nevelésből? Nem árt végiggondolni, kiért is aggódnak igazán, és hogy ki ennek a különös színjátéknak a főszereplője. A szülő vagy a gyerek? 

Kulcs: a szülő-gyerek kapcsolat

A szülők megnyugtathatják magukat ugyan, hogy nincs nagy baj azzal, ha borzalmasan öltözik a gyerek, mert úgyis kinövi, de még mindig fontos lehet rálátni a gyerek ruhaválasztásának lelki hátterére. A pszichológusok szerint, ha a kamasz feltűnően kezd öltözködni, akkor a szülő és a gyerek közötti kapcsolatban érdemes keresni a kulcsot. A gyerekek ugyanis legtöbbször akkor kezdenek el a külsejükkel kommunikálni, amikor szülő-gyerek kapcsolatban valami nem stimmel. Sok esetben arra játszanak rá, hogy direkt megbotránkoztassák a szüleiket, így csikarva ki egy kevés figyelmet. Ezért nem jó megoldás, ha egyáltalán nem mutatkozik semmiféle döbbenet a szülők arcán, ha a kamasz zöld hajjal, szakadt nadrágban jelenik meg, ugyanis ilyenkor pont a figyelemfelkeltés a célja.

A kortársak húzóereje

Hogyan nyugtassa meg magát a szülő, ha éppen ráordítana a véleménye szerint borzalmasan öltözködő kamasz gyerekére? Egyrészt tudatosítsa magában, hogy ő, a felnőtt a bölcsebb, neki kell higgadtnak maradnia. Gondoljon arra, hogy ha elképesztően öltözik is, az ő gyereke, és bízzon benne, hogy a kamasz idővel kinövi a hóbortjait. A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy közben nem tiltjuk el a gyerekünket attól, hogy úgy nézzen ki, ahogy akar – egy furcsa frizurától még nem lesz semmi baja, főleg ha mindezt kamaszkorában teszi. Meg kell a kamaszoknak adni azt az élményt, hogy kamaszkorukban úgy nézzenek ki, ahogy szeretnének, ugyanis ez az egyik utolsó időszak az életükben, amikor különösebb következmény nélkül botránkoztathatják meg a világot.

A megoldás tehát az lehet, hogy a szülő duzzog keveset, aztán hagyja, hogy visszatérjenek a rendes ruhák a gardróbba. A kortárs csoport ebben a korban jóval nagyobb húzóerő, messze erősebb a szülői szigornál – így erőn felüli ezzel versenyre kelni, és nem is nagyon érdemes. Ha a szülőket ezzel próbálja hergelni a megbokrosodott kamasz, ne hordják le azonnal, hanem gondolják át először a vele való kapcsolatukat, idézzék fel saját tinédzserkorukat, és üljenek le együtt beszélgetni egy tea mellé.