
Amikor ma Erdélyben az ember felemel egy korsó sört, nem csupán árpát, komlót és vizet fogyaszt
Fotó: Mesterséges intelligencia/ChatGPT
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője. Az ember bemegy egy erdélyi teraszra, rendel egy korsó sört, és mire megérkezik a számla, önkéntelenül is azon kezd gondolkodni, vajon véletlenül nem részvénycsomagot vásárolt-e a gyártóvállalatban.
2026. június 25., 19:482026. június 25., 19:48
Pedig maga a sör nem lett négyszer jobb. A maláta nem aranyból készül, a komlót sem helikopterrel szüretelik, és a csapból sem a Kárpátok mélyéről felhozott gyógyvíz folyik. Mégis ott tartunk, hogy egy boltban 4–6 lejért megvásárolható fél literes sör egy kolozsvári, brassói vagy nagyváradi teraszon könnyedén 15–20 lejbe kerül, fesztiválokon pedig már a 25 lej sem számít kirívónak.
Az állam ugyanis évek óta úgy tekint a sörre, mint egy megbízható fejőstehénre. 2022-től napjainkig a kormány összesen 55%-kal emelte meg a folyékony kenyér jövedéki adóját, miközben az áfaemelések és más fiskális intézkedések is beépültek az árakba.
Aztán ott van a szállítás. A sör nehéz. A kamion nem jókedvből közlekedik, hanem gázolajjal. A gázolajra pedig szintén magasabb adók rakódtak az elmúlt időszakban. Vagyis mire a sör eljut a gyárból a raktárba, a raktárból az üzletbe, az üzletből pedig a vendéglő hűtőjébe, már egy kisebb adóügyi kalandtúrán van túl.
Ott ugyanis nem sört árulnak, hanem élményt. A kilátást, a teraszt, a pincér mosolyát, a háttérzenét, a belvárosi lokációt és a lehetőséget, hogy az ember öt percig úgy érezze: minden rendben van az országban. Ezek pedig pénzbe kerülnek. Sok pénzbe.
Amikor ma Erdélyben az ember felemel egy korsó sört, nem csupán árpát, komlót és vizet fogyaszt
Fotó: Mesterséges intelligencia/ChatGPT
A vendéglős közben arra panaszkodik, hogy
A fogyasztó pedig arra panaszkodik, hogy egy korsó sörért lassan annyit kérnek, mint amennyiért néhány éve még egy komplett ebédet kapott. Mindkettőnek igaza van.
Végül is nem a sör drága. A sör ugyanaz maradt.
Így aztán amikor ma Erdélyben az ember felemel egy korsót, nem csupán árpát, komlót és vizet fogyaszt. Hanem egy korty inflációt, egy adag jövedéki adót, némi áfát, egy csipet költségvetési hiányt, egy pofa energiaválságot, azzal az összetéveszthetetlen ízű román gazdaságpolitikai habbal a tetején.
A romániai sörpiac 20 éves mélypontra zuhant. Akárcsak mi. Mégis azt mondom: egészségünkre! Legalább annak, akinek van rá pénze.
Cikkünk a mesterséges intelligencia adatgyűjtő, elemző és összegző képességének felhasználásával készült.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Javában zajlik a foci-világbajnokság. Meglehet, a fanatikus futballrajongók sem kelnek fel valamikor éjjeli, hajnali órában megnézni félálomban egy-egy meccset, legfeljebb az estieket követik. A legalkalmasabb reggelente megnézni az összefoglalókat.
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
szóljon hozzá!