Vörös fej és pókerarc

„Ráfagyott arcára a mosoly.” „Elárulta a tekintete, hogy nem mond igazat.” „Örömében elpirult.” Gyakran hallunk ilyen és hasonló megállapításokat, bizonyságaként annak, hogy arcunk az emberi alkat kitüntetett része, az adott helyzet, szituáció, lelkiállapot kifejezője. Erre alapozva, már az ókortól kezdve – az arcformából és arcváltozásokból kiindulva – megpróbáltak következtetéseket levonni a mimikából és az arcformák jellegzetes vonásaiból az illető vérmérsékletére, sőt jellemére nézve is.

Arctípus és személyiség

A fiziognómia, az arcképismeret már a középkorban is kifejlődött, a tapasztalatok összegzésével. Ám a tudományos megfigyeléseken alapuló arcdiagnosztika csak a múlt század elején alakult ki, a kutatási eredmények egy német orvos, Ernst Kretschmer nevéhez fűződnek. Szerinte már az ember arcának alkata is összefügg egyes személyiségvonásokkal. A tudós alapvetően négy arctípust jelölt meg, és ehhez kapcsolt bizonyos belső vonásokat. Megkülönböztet lapos, ötszögformájú arcot; a széles pajzsformátumút; a hosszúkás tojásformájút és az alacsony, szintén tojásformát utánzó arctípusokat. Az egyes arcformákhoz kapcsol bizonyos hangulati, vérmérsékleti, cselekvési sajátosságokat, tényezőket. Például az ötszögformájú ábrázatúaknak jellegzetessége a derűs és szomorú hangulat váltakozva ívelő lefutása; a második típusúaknál az alkalom hatásával harmonizáló a hangulat. A harmadik típus esetében jellemző a közömbösség és robbanékonyság váltakozása, míg a negyedik sajátosságai a visszafojtott érzékenység és a hűvösség.

Hajminőség és intelligencia

Más kísérletek eredményeként francia pszichológusok összefüggést találtak az ember haja, szőrzete, valamint az intelligencia között. Ennek révén olyan eredményre jutottak, hogy akiknek dús a hajuk és erős a szőrzetük, intelligensebbek a gyér hajúaknál és szőrzetűeknél. Vizsgálták ezt elhunyt és élő történelmi személyiségek esetében, francia és nemzetközi csoportoknál, és azt állították: az eredmények alátámasztják ezt a különösen hangzó teóriát. Abban az esetben is, ha a „szőrösebbek” később megkopaszodtak, mert genetikai kódjaikban hordozzák a dús hajat és az intelligenciát. Az arc más részeivel kapcsolatban is kimutattak öszszefüggéseket. Például azt, hogy a szögletes állú férfiak jobb vezetők és szexpartnerek, mint akiknek az álla lágy ívű. A hegyes áll akaratos természetet jelez.

Az arcdiagnosztika

A teljesség igénye nélkül néhány további, tudományosan alátámasztottnak mondott összefüggés: a széles arc megállapodottságot, a hagyományokhoz való kötődést tükröz. A homlok is rejt személyiségvonásokat: az alacsony homlokú egyén szívós, kudarcelviselő, a magas homlokú pedig kíváncsi, s nagy erőfeszítésekre is képes. A szem és a szemöldök szintén a géneket rejti, példaként a nagy szem – többek között – művészi hajlamot feltételez, a sűrű szemöldök pedig vezetésre termett egyént rejthet.

Az orr formája ugyancsak számos tulajdonságot feltételez az arcdiagnoszták szerint. A nagyorrú ember cselekvő, de egyben akaratos, és arra törekszik, hogy tehetségét megmutassa. Akiknek viszont kicsi a szaglószervük, általában jól alkalmazkodnak, kevésbé törekednek erejük megmutatására, de áldozatok sem akarnak lenni. Az arcban az állnak – mint ahogy már említettük – szintén jelző szerepe van. Az erős állú ember haragtartó, viszont a lágy állúak mérlegelő egyének, akik diplomáciai érzékkel is rendelkeznek. Az arcdiagnosztika a szájnak kitüntető szerepet tulajdonít. Napjaink divatja is tükrözi például azt az álláspontot, hogy akinek telt ajka van, annál az érzékiség dominál. A keskeny szájú emberekre viszont a makacsság, türelmetlenség jellemző.

Leplezni az érzelmeket

Az arc – formájától független – beszédes voltát pedig mindannyian tapasztaljuk. Tudjuk, hogy arcunk sokat elárul rólunk másoknak, de a tétel fordítva is igaz. Csakhogy a legtöbb ember igyekszik uralkodni az arcán, ha annak szükségét látja. Arcjátékát, fintorait, szemrezdüléseit és szájmozdulatait a helyzetnek megfelelően igyekszik kontrollálni, hiszen gyakran kárát látjuk, ha véleményünk, indulataink, hangulataink „kiülnek” az arcunkra. Gondoljunk csak a diplomatákra vagy az üzletemberekre, akiknél a tárgyalásokon szinte kötelező a „pókerarc”, az érzelmek, hangulatok elrejtése. Ha fejünk alakját, szemünket, orrunkat és szájformánkat örököltük is, arcunk, tekintetünk és szájunk reakcióin uralkodhatunk aszerint, hogy mit akarunk kifejezni vagy éppen eltitkolni általuk. Az élet különböző területein – munkában, társaságban, közéletben, családban – az önellenőrzés természetes igény és mindnyájunktól elvárható.