Játék és komorság a halottkultuszban

Mindenszentek és halottak napja környékén Erdélyben is egyre nagyobb teret hódít 1989 után az angolszász eredetű halloween megünneplése: ilyenkor maszkot viselnek, tréfás, mókás rendezvényeket szerveznek, édességeket osztogatnak főleg a fiatal generáció tagjai. A nálunk is egyre divatosabbá váló halloween nem új keletű, a mindenszentek előestéjén tartott ünneplés a pogány kelta ünnepre vezethető vissza.

Természetes, hogy módosulnak a szokások

„A néprajzos természetesnek véli, hogy a szokások folyamatosan módosulnak, változnak. Szerte a nagyvilágban minden közösség megemlékezik valamilyen formában az elhunytakról, s a megemlékezések gyökere az az archaikus képzet, hogy a halottak ebben a kiemelt időszakban visszatérnek, és az élőkkel tartózkodnak. Az, hogy tiszteletükre gyertyát gyújtanak, összekapcsolódhat a hidelemmel, hogy a mágikus erőket távol lehet tartani megszentelt eszközökkel, tűzgyújtással vagy gyertyafénnyel” – mondta el a Krónika kérdésére Pozsony Ferenc néprajzkutató.

Mint kifejtette, a nyugati típusú keresztény közösségeknél október végén emlékeznek meg az elhunytakról, a keleti keresztényeknél, vagyis az ortodoxoknál pedig tavasszal, húsvét nagyszombatján. Mivel a legtöbb archaikus közösségben félnek az elhunytak ártó erejétől, szellemétől, valamiképpen el akarják ezt hárítani, ezért gyújtanak tüzeket, töklámpást, ezért öltenek álarcot, hogy mintegy elrettentsék őket az élők közeléből.

Hangsúlyosabb a tréfa a posztmodern szokásban

„A nyugat-európai, angolszász területről származó halloween megünneplésének hagyományát az új kontinens felfedezése után az oda kitelepedők magukkal vitték. Európa elsősorban a médiának és a globalizációnak köszönhetően 1989 után visszakapta Amerikából ezt a korábbi hagyományt. Ebben a posztmodern szokásban egyébként már hangsúlyosabb a tréfa, mint a kegyelet” – fogalmazott Pozsony. A nyugat-európai eredetű halloween fokozatosan meghonosodott Észak-Amerikában is, ahonnan a 20. század utolsó évtizedeiben elsősorban a média hatására megjelent, és elterjedt Kelet-Európában is.

A halloween a mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik, a megnevezés az angol All Hallows Eve (mindenszentek éjszakája) kifejezésből származik. Angliában, Franciaországban és az Ibériai-félszigeten a kelta újévet november elsején nagy ünnepség keretében ülték meg, ahol ilyenkor emlékeztek az elhunyt kóbor lelkekre is. A néprajzkutató kitért arra is, hogy nagyon sok európai közösségben az őszi napfordulót, a hosszú sötét éjszakákból álló időszak kezdetét tűzgyújtással, vidám tánccal, ijesztő maszkos alakoskodással ünnepelték meg. A földműves közösségek Nyugat-Európában ilyenkor fejezték be a termés betakarítását is, ennek apropóján sajátos rítusokat tartottak, termésáldozatokat mutattak be. Pozsony Ferenc rámutatott, nem véletlenül emlékeznek ősszel az elhunytakra, hiszen a mérsékelt égövön a természet csendes elmúlásához igazították ezt a szokást.

Erdélyben is álarcot öltöttek

A néprajzkutató kifejtette, Kelet-Európában, Erdélyben is élt korábban annak hagyománya, hogy halottak napja környékén a felnőttek, gyermekek töklámpásokat gyújtottak, álarcokat öltöttek, és egymást ijesztgették. „Egészen az 1962-es kollektivizálásig az erdélyi kisgyermekek is szaladgáltak ilyenkor kivilágított töklámpásaikkal a falvak sötét utcáin. Az én gyermekkoromban a háromszéki Zabolán is élt még ez a népszokás” – fejtette ki Pozsony Ferenc. Úgy fogalmazott, a halottkultuszban régebben is összefonódott a játék és a komorság, a halloweenben pedig napjainkban erősebbé vált az ünneplés tréfás jellege.

A kutató arra is kitért, hogy minden jelentősebb kultúrában ismertek olyan időszakot, amikor halottaik visszatérnek korábbi lakóhelyükre. November 1. mindenszentek napja (festum omnium sanctorum) a római katolikus közösségek számára, amikor az összes üdvözült lélekre emlékeznek. A 4. században ezt az ünnepet még késő tavasszal, a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg. Kezdetben az összes keresztény vértanúra ilyenkor emlékeztek, de az egyházi vezetők az ünnep időpontját később, a 8. századtól kezdődően november elsejére rögzítették, amit végül IV. Gergely pápa 844-ben tett hivatalos ünnepnappá.

„Útmutató” gyertyafény

A halottakért való imádkozás az első keresztény évezred végén, az akkori felfokozott várakozás közepette, 998-ban kezdődött Franciaországban, de csak a 14. században vált általánossá. Az erdélyi magyar katolikus kalendáriumban november 2. napja a halottak napja. Mivel régies képzetek szerint egy nap rendszerint alkonyattól a következő estig tart, a halottkultusz legfontosabb eseményeire már mindenszentek napján (november 1.) este sor kerül. Az ünnep szerkezetében és gyakorlatában jelentős változást hozott a reformáció, ami ellenezte a gyertya használatát a templomi liturgiában és a hitéletben. Ugyanakkor a római katolikus egyház szertartásrendjében is a 18. században jelentős reformokat hajtottak végre, számos, kereszténységet megelőző elemet kiiktattak abból.

„Az ünnep előtti hetet Erdélyben halottak hetének nevezik, amikor az emberek elhunytjaik sírját gondosan letakarítják, virágokkal és koszorúkkal díszítík, majd azon gyertyát gyújtanak. A magyar nyelvterületen sok faluban úgy vélték, hogy a halottak ilyenkor kikelnek sírjukból, s hogy tájékozódni tudjanak, gyertyát, fényt gyújtanak számukra. Római katolikus közösségekben a temetők „nagykeresztjénél” csoportosan imádkoznak, elmondják a Mindenszentek litániáját, majd a lelkész rendre megáldja a legújabb sírokat, azokat szenteltvízzel locsolja meg, ezután rövid imát mond az elhunytak emlékére, üdvösségére” – fejtette ki Pozsony Ferenc.