Gyermek- és tanárlélek az iskolában

Gyakorlati tanácsok szülőknek, pedagógusoknak

„Szülőként nem mindegy, ki lesz a gyermekem tanítója, ugyanakkor a pedagógusoknak sincs könnyű dolgok, mert meg kell felelniük a szülőknek\" – vezette fel a végül kötetlennek bizonyuló beszélgetést Csete Boglárka. Kónya Zoltán kifejtette, először egy pedagógusoknak szervezett tanfolyamot szeretett volna beindítani, később jutott eszébe a könyv megírásának ötlete, amelyet három évig tartó munka követett.

A Lélek az iskolában könyv nemcsak leírja azokat a problémákat, amelyekkel a pedagógusok szembesülnek az iskolában, hanem gyakorlati tanácsokat is ad. Kónya Zoltán kifejtette, 8-9 pedagógust és négy iskolapszichológust vont be a kutatásba, hogy elkészítse az iskolai pszichés gondok lajstromát. Mint részletezte, a pedagógusok válaszaiból az derül ki, hogy a túlterheltség, az unalom és a figyelemhiánnyal párosuló hiperaktivitás a leggyakoribb probléma, amellyel szembesülnek. Az iskolapszichológusok ugyanakkor arról számoltak be, hogy a gyerekek szoronganak, ezenkívül meglátszik rajtuk és komoly gondot jelent, ha például elváltak a szüleik, de a félénkség is sok iskolásra jellemző.

Problémaként kezeljük a gyereket

A szerző úgy fogalmazott, sok esetben nem lenne a gyerekekkel semmi gond, ha nem problémaként kezelnénk őket: ilyen probléma például a hiperaktivitás és a figyelemhiány. „Egyszerűen vannak izgágább gyerekek, ehhez persze olykor hozzájárul a családi környezet is, a figyelemhiány gyakran arra utal, hogy bizonytalan a gyerek kötődése. Az izgága gyereket gyakran verik a szülők, hogy ne legyen izgága, de az eredmény csak egyre rosszabb lesz. Egy következő szintje a problémának, amikor a szülők azt hiszik, ez mentális betegség, és terápiákat keresnek egy tulajdonképpeni alkati sajátosságra\" – mutatott rá Kónya Zoltán.

A beszélgetésen szóba került a pedagógusok kiégése is, ami azért is fordul elő, mert sokszor nem kapnak szabad kezet, az elvárás velük szemben az, hogy gépiesen sajáttíttassák el a tanterv által előírt információmennyiséget. Kónya Zoltán ugyanakkor kutatásmódszertani veszélyekre is felhívta a figyelmet. Néhány éve a diszlexiát mérő kutatás során a megvizsgált 2000 gyerek közül csak egyetlenegy oldotta meg hibátlanul a feladatot, és azt tapasztalták, hogy a gyerekek eredményei annál rosszabbak, minél idősebbek. Rájöttek persze, hogy így nem a diszlexia, hanem az érdektelenség mértékét mérték fel végül.

Kónya a szülőknek is adott hasznos tippeket: a gyerek számára a legfontosabb a szülői jelenlét, és az, hogy megfelelő válaszokat kapjon a szülőktől, de az is lényeges, hogy ha a gyerek meg tud oldani egy feladatot, akkor hagyják, hadd oldja meg. A gyermekorvos és családterapeuta ugyanakkor a jelenlegi oktatási rendszert is bírálta, mondván, az meg sem kísérli, hogy a gyerek képességeinek maximumát hozza ki.

„A híressé vált magyar gyermektanulmányozás elindítója, Nagy László mindnyájunkat időben figyelmeztetett, már a 20. század elején: ismerd meg, hogy jobban szerethesd! Ezt a megismerést és nyomában a jobban szeretést – sajnos mindmáig elmulasztottuk. A megismerés és a megszeretés útján segít előre a Lélek az iskolában\" – ajánlja a kötetet Vekerdy Tamás hírneves magyarországi gyermekpszichológus.