Thomas Fergus pszichológus és csapata először felmérte, hogy a vizsgálati személyek mennyire tolerálják a kétséggel járó állapotokat, majd megnézték, hogyan hat szorongásuk mértékére az internetes orvosi információk böngészése. Az eredmények azt mutatták, hogy minél rosszabbul viseli valaki a bizonytalanságot, annál negatívabb a hatás. Sőt ezek az emberek aggódni kezdenek a kezelés költségei, munkájuk elvesztése és egyéb potenciális károk miatt is. Mindez újabb információkereséshez és tovább súlyosbodó stresszhez vezet – az online hipochondriaként leírt jelenséget cyberchondriának nevezték el a szakemberek.

A hipochonder nem hiszi el, hogy egészséges

Az információs korban „virágzásnak indult\", úgynevezett cyberchondria a korábban megszokott hipochondria online verziója – fogalmazta meg Dr. Aboujaoude stanfordi pszichiáter. Amint a Mipszi.hu honlapon olvasható, a statisztikák azt mutatják, hogy elképesztő mennyiségű egészségügyi témájú keresést indítunk a világhálón. A szakember szerint minden kereséssel egy olyan útra léphetünk, ahol az eredeti állapotunkhoz képest jóval erősebb új szorongással számolhatunk. Az így szerzett információk sokszor kifejezetten ijesztőek, mert általában a valóságosnál sokkal súlyosabb tünetcsoportra hívják fel a figyelmet.

Az internet előtti hipochondriát a betegségektől való fokozott szorongások jellemezték. A páciens folyamatosan orvoshoz járt, nem csillapodott a kivizsgálás iránti igénye, s a negatív leletek sem győzték meg, sőt egyre újabb és újabb testi panaszokkal jelentkezett. A kezelőorvo­sok szerint ez az állapot nehezen oldható, mert mintha nem akarna megnyugodni: elégedetlen a leleteivel, és hiába csillapítják azzal, hogy nincs semmi baja, nem sikerül meggyőzni.

Ördögi kör jöhet létre

A mai, 21. századi cyberchondria ennek az állapotnak az online megfelelője, mert a Google-keresések sorozatos ismétlése ugyanezt a szorongásláncolatot indítja el. Valójában egy ördögi kör jöhet létre: a hipochondriás szorongások generálják a Google használatát, ami aztán felerősíti a további hipochondriás érzelmi működést, ami újabb keresőszavak bevetését eredményezi. Egy kényszeres cselekvéssorral állunk szemben: a szorongásvezérelt ösztönzésnek nehéz ellenállni – ez pedig az újabb adatok miatt még erősebb félelmekhez vezet. Dr. Aboujaoude szerint leginkább a perfekcionista karakterek esnek áldozatul a cyberchondriának, mert ők azok, akik mindig a tökéletes és részletes választ keresik – az internet pedig olyan felületnek tűnhet, mely rendelkezik ezzel a tökéletes válaszlehetőséggel, hiszen „mindent tud, amit lehet\". Így kezdődnek a vég nélküli keresések a határozott válaszok után...

Számtalan olyan oldallal találkozhatunk, melyeket valójában nem orvosok, hanem olyan civilek készítenek, akik valamilyen érzelmi indíttatásból szükségét érzik, hogy „tudásukat\" közreadják. Természetesen ezeket az információkat ők is csak beszerzik valahonnan – általában szövegmásolás segítségével. Amikor pedig készen van egy ilyen „összetákolt\" adathalmaz, már csak várni kell, és kisvártatva összetalálkozik az amatőr tanácsadó tudattalan agressziója és a keresést indító „páciens\" tudattalan szorongása.

A tudattalan agresszió persze látszatra másról sem szól, mint az önzetlen segítségnyújtásról. A ránk ömlő információk halmazában, a „kezdettől a végig\" típusú tünetgyűjtés során könnyen eljuthatunk a torokfájástól a gégerák diagnózisáig. Amikor orvoshoz megyünk, egy szakember rendezi sorba a tüneteket, s miközben ezt teszi, már megalkotja a differenciáldiagnózisokat is – vagyis végiggondolja, milyen kórképek jöhetnek még szóba, mit lehet elvetni, mi az, ami indokolttá tehet további kivizsgálásokat. Amikor viszont internetes keresés találatait olvassuk, nincs ilyen „sorompó\", senki szaktudása nem állítja le a cikk/oldal olvasását a negyedik sornál, hogy tovább ne folytassuk, mert az már nem ránk vonatkozik, mert már rég nem az eredeti kérdéshez illő válaszokat tartalmazza, hanem annál jóval többet.