Csombor, borsfű, borsikafű

Az ókori rómaiak által előszeretettel használt borsikafűről úgy tartották, hogy a szatírok gyógynövénye (satureja). Ebből fakadóan nagy meggyőződéssel és igen gyakran alkalmazták szerelmi kötésekhez, bájitalokhoz.

Vergilius is megénekelte a fűszert

Rómában gyógyító ereje mellett az ízével is hódított a borsikafű. A kor egyik kedvenc eledelének, a halszósznak, a garumnak az ízesítésére használták.

A borsikafüvek egyik alfajának, a Satureja thybadnak már az ókori görögök idején nagy keletje volt. Egy Trójához közeli faluról, Thybráról nevezték el, s ezzel ízesítették a helyi borokat. A borsikafüvet megénekelte a költő Vergilius (aki sok csombort ültetett a kertjében a méhei számára), s jó pár századdal később Shakespeare is megemlékezett róla. Az első angol telepesek is borsikafüvet ültettek új, amerikai kertjeikben, hogy emlékeztesse őket az óhazára, valamint hogy kikezeljék vele a gyomorbántalmaikat. A csombort az emésztőszervi problémák mellett számos betegség kezelésére is használták és használják mind a mai napig. A gyógynövényből készített tea elmulasztotta a hasmenést, enyhítette a hasfájást, és a torokfájásra is jótékonyan hatott. Rovarcsípés ellen nagyon jól bevált az eldörzsölt borsikafű, a belőle készített krémekkel horzsolásokat és kiütéseket kezeltek.

Gyomorerősítő és étvágygerjesztő

A borsikafű antiszeptikus és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, ezért alkalmas különféle betegségek gyógyítására, illetve a tünetek enyhítésére. Gyomorerősítő, gátolja a felfúvódást, étvágygerjesztő és görcsoldó hatással bír. Terhesek számára mérsékelt fogyasztása javasolt.
A fekete borssal készítendő ételekhez adható, diéta vagy gyomorkímélés esetén teljes egészében helyettesíthető vele, viszont csak a fogás elkészítésének vége felé főzzük bele az ételbe. Bár a borsikafű fellelhető télen és nyáron is a kertekben, mégis leggyakrabban szárított leveleket használunk a főzéshez. Az angol botanikus, Nicolas Culpepper szerint is legjobb szárítva használni ezt a fűszert. A szárított borsikafüvet légmentesen záródó edényben, száraz, sötét, hűvös helyen tároljuk. A borsikafű helyettesíthető akár fekete borssal, akár kakukkfűvel, vagy kakukkfű, zsálya és menta elegyével. Az étel fajtájától függ, hogy melyik helyettesítési módot választjuk. A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászokat és mártásokat ízesíthetünk, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú káposztás és fejes káposztából készített ételeknek. Emellett jó a babos, gombás, krumplis ételekhez is, valamint pácokhoz is gyakorta szokták adni.

Jól kiemeli a halak, sajtok ízét

A borsikafű jól kiemeli a halak, a tojásos ételek, a sajtok ízét. Dél-Franciaországban kecskesajtot pácolnak borsikafüves szószban. Zöldségek közül a legjobban a paradicsomhoz illik, érdemes kipróbálni paradicsommártásokba. Az olaszok gyakorta készítenek olyan fűszerkeveréket, amelyben a kakukkfű, az oregánó, a majoránna és a zsálya mellett a borsikafű is szerephez jut. Mediterrán, paradicsomos ételekhez is alkalmazható a gyomorkímélő borsikafű. A gyógynövényből nyert olajat bőrnyugtató, gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően gyakorta használják kozmetikai termékekben (készítenek vele fogkrémet és szappant), sőt gasztronómiai vonalon is hasznosítják a borsikafűolajat, különféle keserűket és vermutokat ízesítenek vele.

Rostélyos paprikamártással

Az ókori rómaiak által előszeretettel használt borsikafűről úgy tartották, hogy a szatírok gyógynövénye (satureja). Ebből fakadóan nagy meggyőződéssel és igen gyakran alkalmazták szerelmi kötésekhez, bájitalokhoz.

Hozzávalók: 1/2 csokor vegyes fűszernövény (petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, csombor), 4 cikk fokhagyma, 1 teáskanál morzsolt majoránna, 2 dl olaj, 2 evőkanál csípős mustár, 2 evőkanál fehérborecet, 4 kicsontozott rostélyos (egyenként kb. 50–60 dkg). A paprikamártáshoz: 1 piros és zöld húsú paprika, 2 szál újhagyma, 2 evőkanál olívaolaj,  20 dkg szemes kukorica (konzerv), 1 evőkanál paradicsompüré, 2 evőkanál vörösborecet, 2 evőkanál cukor
Elkészítés: A fűszernövényeket szárastól megmossuk, lecsöpögtetjük, és apróra felvagdaljuk. A fokhagymát megtisztítjuk és felaprítjuk. A friss zöldfűszereket, a majoránnát, a fokhagymát az olajjal, a mustárral és ecettel összekeverjük. Borssal ízesítjük. A húst meghintjük a marináddal, és lefedve 1-2 napra a hűtőszekrénybe tesszük. A hússzeleteket forró grillrostélyra fektetjük, és minden oldalukról ízlés szerint kb. 8 percig sütjük. Csak sütés után sózzuk meg kissé. A paprikákat megtisztítjuk, négyfelé vágjuk, kicsumázzuk, és apró kockákra daraboljuk. Az újhagymát megmossuk és felvagdaljuk. Felforrósítjuk az olajat, és a paprikát a zöldfűszerekkel megpároljuk benne. Belekeverjük a kukoricát, a paradicsompürét, az ecetet, a cukrot, és sóval, borssal fűszerezzük. Némi víz hozzáadásával néhányszor felforraljuk. A mártásos tálba öntjük, lefedjük és lehűtjük.

Káposztás-babos húsgombóc kolbásszal

Hozzávalók: 1 közepes fej káposzta, 2 fej hagyma, 3-4 cikk fokhagyma, 5 dkg húsos szalonna, 20 dkg rizs, 50 dkg tarkabab, 1 kg darált sertéslapocka, 1 pár füstölt szárazkolbász, 3 dl száraz fehérbor, 2-3 evőkanál libazsír, 2 evőkanál liszt, 1 nagy pohár tejföl, só, csombor, őrölt vegyes bors
Elkészítés: A babot előző este beáztatjuk, reggel a rizst előfőzzük, majd kicsit hűlni hagyjuk, majd a darált húst hozzáadjuk. Kézzel összedolgozzuk kevés libazsírral, sóval, csomborral, őrölt vegyes borssal bolondítjuk, gombócokat formázunk belőle, állni hagyjuk. A káposztát legyaluljuk, gyengén sózzuk, meghintjük őrölt vegyes borssal, kézzel jól átforgatjuk, félretesszük. Felaprítjuk apróra a hagymát, összezúzzuk a fokhagymát, felkockázzuk a szalonnát, karikázzuk a kolbászt. Egy nagy sütőtálat kikenünk libazsírral. Beleegyengetünk egy sor gyalult káposztát, ráterítünk egy réteget a babból,  meglocsoljuk tejföllel, és mehet rá egy sor húsos gombóc, szalonnadarab és kolbászkarika. Meglocsoljuk tejföllel és újra rétegezzük. Előmelegített sütőben készre sütjük.