Biztonságos vezetés a hóban

Ha az autó ablakai havasak, jegesek, akkor azt el kell távolítani. Nemcsak csíkokban kell a jeget kaparni, hanem az ablak teljes felületén. A lámpákat, irányjelzőket szintén meg kell pucolni, az autó tetejéről, a motorház- és csomagtértetőről is le kell seperni a havat; a tetőn hagyott hóréteg ugyanis felolvad, egy fékezéskor pedig lezúdulhat az összes, ezzel pillanatokig megakadályozva a kilátást.

Az sem szerencsés, ha menet közben a mögöttünk haladóra fújja a menetszél a kocsi „hósapkáját”. Takarítás közben érdemes beindítani az autót, így belül sem képződik pára, a belülről melegedő ablakok pedig segítik a kívülről történő tisztítást. Célszerű az ablaktörlő lapátot néhányszor finoman odaverni a szélvédőhöz, ugyanis ha ez jeges, nem töröl rendesen.

Legfontosabb a higgadtság

A jó, biztonságos vezetés második alapfeltétele a megfelelő üléspozíció – írta az Origó. Hatalmas, feszülő kabátban például előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben a ruházattól nem tudunk kellő gyorsasággal reagálni. Az üléspozíció alapja az, hogy megfelelően üljünk be az ülésbe, a fenekünket ne csúsztassuk előre.

A leggyakoribb vészfékezési hiba ugyanis az, hogy a vezető nem tudja vagy nem nyomja ki megfelelő erővel a fékpedált, ezért a fékezés ideje alatt nem áll fent a teljes fékerő. (Ennek a kiküszöbölésére találták ki a vészfékrásegítőt.) A téli, csúszós aszfalt legnagyobb veszélye, hogy sokszor nem látszik, az út csak vizes vagy tényleg lefagyott.

Éppen ezért fontos, hogy ha az autó eltérő kinézetű burkolathoz ér, csökkentsük a sebességet. Ilyenkor érdemes rövid, óvatos fékezéssel kipróbálni, megvan-e a megfelelő tapadás. Ha csúszós felületre érünk, érdemes észben tartani, hogy a legfontosabb a higgadtság: kerüljük a hirtelen mozdulatokat. A túlzott pedálkezelés szinte minden esetben tapadásvesztéssel jár, de a túl nagy kormánymozdulat hatására is elkezdhet orral csúszni az autó.

Ez a jobbik eset, ugyanis az ilyen állapotban lévő autót könnyebb megfogni. Tapasztalatok szerint azonban erre a helyzetre a sofőrök rosszul reagálnak, hiszen mikor azt érzik, az autó nem fordul, csak egyenesen csúszik, akkor még inkább rákormányoznak, pedig ezzel tovább rontják a dolgot. Ilyenkor a kormányzás szögén vagy ne változtassunk, vagy kicsit vegyünk vissza, ezzel ugyanis hamarabb helyreállítható a tapadás. Egy kis lassulás után ugyanis elképzelhető, hogy ugyanazzal a kormánymozdulattal már fordul az autó, miközben ha még jobban rákormányzunk, biztosan nem teszi ezt meg.

Veszélyes megcsúszás

Kanyarodás közben találkozhatunk azzal a jelenséggel is, hogy az autó fara kezd el csúszni: ez a túlkormányozottság. Ez a fajta megcsúszás a veszélyesebb, hiszen egy ilyen csúszást elkezdő autót nagyon pontosan kell megfogni ahhoz, hogy ne csapódjon át a másik irányba. Ilyenkor a csúszásnak megfelelő irányban kell ellenkormányozni, de csak addig, míg az autó meg nem áll a csúszásban. Amint megvan, gyorsan vissza kell tekerni egyenesbe, így elkerülhető, hogy a másik irányba még nagyobb lendülettel csapódjon ki az autó. A vezetőnek tehát oda érdemes néznie, ahová el akar jutni, nem oda, amit ki akar kerülni.

A túlkormányzottság állapotát a kézifékkel is elő lehet idézni, ezzel sokan télen vagánykodnak is. Attól azonban, hogy valaki egy 20 km/órával haladó autót kézifékkel be tud fordítani, még nem biztos, hogy egy kanyarban így megcsúszó autót az íven tud tartani. Ez általában az „átlagsofőröknek” nem szokott menni, így ezen helyzetek gyakorlása nem elvetendő kérdés. A legjobb, ha egy külön erre a célra kialakított tanpályán gyakorolják rántópados gyakorlattal, de egy teljesen sík, havas terepen is lehet próbálgatni az összes megcsúszást.