„Senki sem túl idős…”

Elöregedő Európa

„A tavaly az önkéntesség éve volt, az idén az aktív idősödésé. Ez viszont nem azt jelenti, hogy hirtelen egy esztendőn keresztül odafigyelünk az öregeinkre, és utána váltunk a következő nemzetközi évre. Mi több mint két évtizede folyamatosan foglalkozunk az idősödőkkel és az idősekkel.” – mutatott rá Márton András, a Caritas igazgatója. Az idősödés egyébként Európa számára komoly kihívást jelent – a demográfiai változás miatt a következő évtizedekben folyamatosan nőni fog az idősek aránya. Mára nemcsak hosszú távú trendekről és stratégiákról kell beszélni, hiszen az úgynevezett, néhány évtizeddel ezelőtti „baby boom” korosztály most éri el a nyugdíjaskort.

Emellett az alacsony születésszám és – az olyan országoknak, mint például Románia (vagy akár Magyarország) – a növekvő elvándorlás is komoly problémát okoz. A közelmúltban az anyaország nemzetierőforrás-minisztere, Réthelyi Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy az idősödést a társadalom, de főként az érintettek ne problémaként, hanem kihívásként fogják fel. „Ennek érdekében mindannyiunk felelőssége – szögezte le a magyar politikus –, hogy az idősebb korosztálynak helye legyen a családban, hiszen a család a nemzedékek közötti szolidaritás kiindulópontja is. Ennek haszonélvezője pedig – végső soron – az egész társadalom.”

Pótnagyszülők, aktív klubok

Így látja a helyzetet a gyulafehérvári Caritas is, amely például a kirepült unokák nélkül maradt nagyszülők számára a pótnagyiprogramot találta ki. Önkéntes alapon olyan pótnagymamák és -nagytaták jelentkezhetnek, akik hasznosnak érzik magukat, ha mások gyerekeivel foglalkoznak, így töltik ki az időközben távozott vagy felnőtt unokák hagyta űrt. „Ez a program a kis felszusszanásra vágyó anyukák számára is hasznos lehet. Míg ők egy kicsit megpihennek, olyan személyre bízhatják gyermekeiket, aki heti egy-két alkalommal nem vár semmi mást cserébe, csak egy gyermek mosolyát” – mondta el Ludescher László, a Caritas szociális tevékenységeiért felelős igazgató.

A Caritas Erdély több városában is különböző klubokat működtet, ahol az oda rendszeresen ellátogató személyek családias légkört alakítottak ki. Dendea Mária Anna egyike azoknak, akik a marosvásárhelyi Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató-központját látogatja rendszeresen. Amint a 68 éves asszisztensnő mesélte, nyugdíjazása után egy ideig magánrendelőkben dolgozhatott, de amikor fiatalabb kolléganője visszatért a szülési szabadságról, kénytelen volt átadni a helyét.

„Ha már munkát nem vállalhattam, kipróbáltam a Caritas ajánlatát. El nem tudom mondani, milyen jó érzés, amikor olyan közösséghez tartozol, ahol hasznosnak és fontosnak érezheted magát, és megkérdezik tőled: hogy vagy?” – szólt elismerően a Caritas-klub összetartó erejéről. A Teréz anyáról elnevezett központban nemcsak mesélni ülnek össze az idősek; a számítógép-kezelési tanfolyamtól és nyelvkurzustól a tornaórákig és kirándulásokig gazdag kínálat vár rájuk.

„Nyugat-Európában Romániához képest tíz-tizenöt évvel többet élnek az emberek. Ez azt is jelenti, hogy ennyi ideig az egészségük is jobban szolgál. Ott nem kell túl sokat biztatni az időseket, hogy tegyék hasznosabbá magukat. Nálunk azonban a legtöbben mire megérik a nyugdíjaskort, valamilyen betegség vagy teher miatt leépülnek” – vont párhuzamot Márton András.

A Caritas immár huszonkét éve azon dolgozik, hogy az idősebbek tevékenysége fokozódjon az élet minden területén, a képzésben, önképzésben. Ezáltal jobb eséllyel lehetnek jelen a segítségnyújtásban, az önkéntességben vagy akár a munkaerőpiacon is, és valóban teljes életet éljenek. Felvetésünkre, hogy nálunk az a nyugdíjas is „begubózik”, akinek egészsége és pénztárcája lehetővé tenné az aktív életmódot, Márton András elismerte, hogy bármennyire is fejlett a Caritas hálózata, a katolikus egyház szervezete kevés ahhoz, hogy egy egész társadalom mentalitását megváltoztassa.

„Nálunk az idős ember általában magában dönti el, hogy ő öreg és beteg, ezért nem is akar kimozdulni a tévé elől” – vélekedett az ellenpéldaként szolgáló Dendea Mária Anna, aki nem érezné jól magát, ha leírt személyként kezelné a társadalom.