Jól privatizált Pete István

A közgazdász végzettségű Pete minden bizonnyal készült arra, hogy vagyongyarapodását valamikor magyaráznia kell; noha a törvény évenkénti vagyonbevallásra kötelezi a választottakat, 2006-ban négy, 2007-ben pedig három vagyonbevallást is iktattatott a szenátusnál. Már a 2006. szeptember 15-i vagyonnyilatkozatában megjelenik két, abban az évben nyitott bankszámla, melyekre összesen 1,229 millió lejt fizettek be. A szenátor lábjegyzetben közölte, hogy az összeg a szesz- és élesztőgyár felszámolásából származik. A jövedelmeiről szóló fejezetben viszont csak a 2007. április 17-én keltezett vagyonbevallásában jelenik meg. Eszerint az S. C. Spirt şi Drojdie cégtől 1,56 millió lejt, az S. C. Fixing cégtől pedig 181 ezer lejt kapott osztalékként a cégek felszámolása nyomán. A bevétel az éves szenátori jövedelem negyvenszeresét teszi ki.

Pete István a Krónikának elmondta, a bankszámlán megjelenő, de jövedelemként csak később feltüntetett összeg ugyanannak a tranzakciónak az ellenértéke. „2006-ban történt a cég felszámolása, 2007-ben, a pénzügyi év végén kellett feltüntetnem az öszszeget a bevételi oldalon” – magyarázta a szenátor.

A Nagyvárad Velence kerületében fekvő gyár 1999-ben szüntette be végleg a tevékenységét. A céget 1991-től 1998-as államtitkári kinevezéséig Pete István vezette. Ebben az időszakban, 1993-ban történt a cég privatizálása is.

A MEBO módszeres privatizáció arra tett kísérletet, hogy a vállalatokat az alkalmazottaknak adja el. „192 alkalmazott vásárolt részvényeket – idézte fel a privatizáció részleteit Pete István. – Én bankhitelt vettem fel, hogy egy jelentősebb részvénycsomagot szerezhessek meg.” A szenátor már nem emlékezett arra, hogy pontosan

mennyit fizetett a részvényekért. Azt is csak egy rögtönzött fejszámolással állapította meg, hogy a cég felszámolásakor a részvények 37 százalékával rendelkezett.

Hangsúlyozta, a vagyongyarapodás semmiképpen nem hozható összefüggésbe a politikai szerepvállalásával, csupán arról van szó, hogy most érett be a politikai szerepvállalása előtti vállalkozói tevékenységének a gyümölcse. Megjegyezte, a bezárt gyár értékének mintegy negyven százalékát fordították az adósságok kifizetésére.

Pete István felvetésünkre kijelentette, nem tart attól, hogy a közvélemény előtt az ügyeskedő, saját zsebre privatizáló vállalatigazgatók csoportjába kerül. „Most már minden vállalkozás tisztességében kételkedni kell? – tette fel a költői kérdést. – Nem suttyomban ment a privatizáció. A döntéseket az alkalmazottak gyűlésein közösen hoztuk meg”. A szenátor úgy vélte, a privatizáció sikeres volt, sajnálatosnak tartotta viszont, hogy a céget be kellett zárni. Hozzátette, nagy rizikót vállaltak a gyár alkalmazottai, amikor olyan ipari létesítményt vásároltak meg, amelyről tudni lehetett, hogy néhány éven belül be kell azt zárni.

G. A.

A Communitas fizette Markó Bélát?

Nyolchavi miniszterelnök-helyettesi fizetésével egyenértékű összegért adta el Markó Béla RMDSZ-elnök a marosvásárhelyi Mentor kiadóbeli részesedését Káli Király Istvánnak, a kiadó adminisztrátorának. Az így szerzett 33 ezer lej mellett Markó kilencezer lej osztalékot is kapott tavaly a kiadótól. Az adatok az elnök 2007. december 18-án frissített vagyonnyilatkozatából derülnek ki. A kiadó igazgatója, Káli Király István a Krónika Könyvespolc mellékletének adott interjúban decemberben arról beszélt, hogy Erdélyben a kiadók csak támogatásokból tudják fenntartani magukat. Legfőbb támogatási forrásuk pedig az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány, mely a magyar közösségnek szánt román költségvetési támogatásokat osztja el. A Mentor nehéz anyagi helyzetére utal, hogy a kiadó közgyűlése novemberben egy ingatlan eladásáról döntött, hogy előteremtse a tartozásai kifizetéséhez szükséges anyagiakat. Novemberben a Mentor többségi tulajdonában levő Lyra kiadónál kényszervégrehajtást rendelt el az adóhivatal. Markó Béla tegnap nem válaszolt telefonhívásainkra.