Egy közösség, két nemzet?

A Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzetével, a nemzeti identitás változásával, az oktatási és munkaerõ-piaci helyzettel, az uniós csatlakozás megítélésével foglalkozó kutatás során közel háromezer – Magyarországról 700, Erdélybõl 900, Szlovákiából 600, Vajdaságból 380, Kárpátaljáról 350 – embert kérdeztek meg. Veres Valér kolozsvári szociológus, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány elnöke lapunknak elmondta: a kutatás egyik lényeges megállapítása, hogy jelentõs változások történtek az utóbbi években a határon túli magyarok életében a nemzeti identitás terén, és mindez leginkább az erdélyi magyarság körében figyelhetõ meg.

A kutatás rámutat: a határon túli magyar közösségek szociálpszichológiai kifejezéssel élve önálló ingroupokként határozzák meg magukat, vagyis külön csoportként reprezentálják saját országuk magyar közösségét a magyarországi magyarokhoz, valamint országuk nemzeti többségéhez képest is, és mindkettõtõl érzékelhetõ társadalmi távolságra helyezkednek el. Az erdélyi magyarok esetében majdnem megegyezik az anyaországi magyarokhoz, illetve az erdélyi románokhoz viszonyított társadalmi távolság mértéke, vagyis a megkérdezettek többsége azt nyilatkozta: nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest. „Ezt a jelenséget elsõsorban az váltotta ki, hogy a romániai magyarság helyzete folyamatosan változik, és egyértelmûen pozitív irányba. Ennek következtében nõ az otthonosságérzet is: jelenleg az erdélyi magyarok több mint ötven százaléka akkor is Romániát választaná hazájául, ha szabadon választhatna\" – állapította meg a Krónikának Veres Valér. A szakértõ szerint az erdélyi magyarok otthonosságérzetének egyik fontos összetevõje az RMDSZ folyamatos és proaktív szerepvállalása a román állami intézményrendszerben. Másrészt hozzájárult ehhez az anyaországi magyarok többségének megnyilvánulása – kettõs állampolgárságról szóló népszavazás, a kedvezménytörvény elindítása – is, amely külön csoportként határozza meg a magyarországi, illetve a határon túli magyarságot. A felmérés során kiderült: a Kárpát-medencében élõ határon túli magyarok azt az államot, illetve régiót tartják elsõsorban hazájuknak, ahol élnek. A válaszadók közül csak nagyon kevesen tekintik kimondottan Magyarországot hazájuknak: minderrõl egyedül a kárpátaljai magyarok tíz százaléka vallott így. Miközben az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarokat túlnyomórészt pozitív érzéssel tölti el a magyarsághoz való tartozás, a vajdasági válaszadók 76,5 százaléka azt válaszolta: mindez szégyennel tölti el. A Kárpát Panel másik lényeges következtetése, hogy az erdélyi magyarok többsége mind a magyar, mind a román nemzet részének tekinti magát, csak különbözõ arányban: a magyarnak a megkérdezett erdélyiek 82, míg a románnak 65 százaléka. „Ez a jelenség a kisebbség részérõl eddig nem volt tapasztalható, a többi határon túli régióban mindez el sem éri az ötven százalékot, csak Erdélyben figyelhetõ meg az otthonosságérzetnek ez a típusa és mértéke. Meglehet, a válaszadók nem értik a nemzet fogalmának lényegét, és összekeverik az állampolgársággal, de mindenképpen látható, hogy az erdélyi magyarok valamiféle közösséget vállalnak a románsággal. Más kérdés, hogy mennyire hatja át õket mindez érzelmileg, valószínûleg nem túlságosan, de a társadalmi távolságok terén kicsi a különbség a magyarországi magyarokkal, illetve a romániai románokkal való rokonszenvezés szemszögébõl\" – jelentette ki Veres Valér. Ugyanerre a kérdésre különben a magyarországi megkérdezettek nyolcvan százaléka azt válaszolta, hogy az ottani kisebbségeket és a határon túli magyarokat is a magyar nemzet részének tekinti.