Bekövetkezett hát, amire 1996. óta, az RMDSZ nyolcszori kormányzati szerepvállalása során nem volt példa: a szövetség önszántából távozik a hatalomból.
2014. december 14., 20:032014. december 14., 20:03
A szűk körű csúcsvezetőség után a hétvégén az SZKT is áldását adta az ellenzékbe vonulásra, sőt a miniparlament ülésén Kelemen Hunor újratervezést hirdetett az alakulat politikájában.
Elsősorban azzal indokolta a magyar közösséggel 25 évvel ezelőtt kötött szövetség „újrabogozásának” szükségességét, hogy az elmúlt negyed évszázad során sokan eltávolodtak az RMDSZ-től, a novemberi államfőválasztáson az erdélyi magyar választók jelentős része román jelöltre – többségében Klaus Johannisra – szavazott, és őket a két magyar elnökjelölt egyike sem tudta megszólítani.
Sokat nyomott a latban az is, hogy rövid idő alatt „drámaian” csökkent azoknak a magyaroknak a száma, akik jónak látják, hogy a szövetség folytassa a kormányzati szerepvállalást. Kelemen helyzetértékeléséből nem hiányzott tehát az önkritika, annak felismerése, hogy az RMDSZ választói támogatottsága jelentősen erodálódott, és ha ezt a folyamatot nem sikerült megállítani, az alakulat 2016-ban nem jut be a bukaresti parlamentbe.
A kormányzásnak való hátat fordításhoz vezető okokon kívül azonban legalább ennyire beszédesek a nyilvánosság számára eddig nem ismert adatok. Ha hinni lehet az RMDSZ megrendelésére az elnökválasztás után készült közvélemény-kutatásról szóló információknak, akkor azok fölöttébb lesújtóak az alakulat számára.
E szerint ugyanis a megkérdezett magyarok 51 százaléka úgy véli: az RMDSZ-nek Johannist kellett volna támogatnia. Miközben korábban a magyarok 80 százaléka támogatta az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, most csupán a megkérdezettek 54 százaléka.
Ám a legérdekesebb adat arról árulkodik, hogy az elmúlt 25 évben először bíznak a magyarok jobban egy román politikusban, mint egy magyarban: az elnökválasztás második fordulója után a közösség körében tizenkét százalékkal magasabb volt Johannis bizalmi indexe, mint a Kelemen Hunoré.
Nem véletlen hát, hogy az alakulat súlyos bizalmi válságba került vezetői belátták: sürgősen korrigálniuk kell az eddigi politikát, ellenkező esetben a szövetségben is magukra maradnak.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!