Hirdetés
Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

2025. november 13., 17:372025. november 13., 17:37

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

A gazdasági bűnözéssel kapcsolatos rendőrségi hírek nagyságrendbeli megszaporodása jelzi, hogy a bukaresti pénzügyminisztérium a belügyminisztériummal karöltve hadjáratot indított az adócsalást felölelő valamennyi bűncselekmény ellen, amellyel az adóelkerülést próbálják csökkenteni, és az adóbehajtást növelni. Habár kevés a hivatalos statisztikai adat, amellyel a romániai adócsalás mértékét megbízhatóan lehetne mérni, az össztermékhez (GDP) viszonyított adóbevételek aránya és a beszedetlen áfa (TVA) mértéke irányadó lehet. Ez utóbbiak tekintetében Románia uniós szinten is rosszul áll: a sereghajtó országok közé tartozik.

Míg az adó- és járulékbevételek GDP-hez mért uniós aránya 40 százalék, ez Romániában 27 százalék, ami a fejlett nyugati országok teljesítményének a felét ha eléri.

Románia a korábbi években az áfa közel 40 százalékát nem tudta behajtani, ami abszolút rekordnak számít az uniós országok szintjén. Noha ez az arány napjainkra némileg javult, az adóbehajtás szempontjából továbbra is európai sereghajtók vagyunk – tavaly már a bolgárok is megelőztek.

Mivel minden mindennel összefügg, érdemes megvizsgálni az Európai Ügyészség (EPPO) 2024-es, Romániára vonatkozó jelentését, amely az EU költségvetésének érdekeit érintő pénzügyi bűncselekmények kapcsán 380 aktív nyomozásról számol be, amiben Románia szintén kiemelkedik az uniós országok közül. Mondhatnánk persze, hogy ez összefügg azzal a ténnyel is, hogy a 2021 júniusában Románia volt főügyésze és az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) volt vezetője, Laura Codruța Kövesi irányításával megalakult Európai Ügyészség számára az itteni „terepgyakorlat” volt a legkézenfekvőbb, de a fent ismertetett adatok ismeretében könnyebb elképzelni, hogy

innen kerül ki a legtöbb fehérgalléros bűnöző.

Nem kell azonban rendőrnek, ügyésznek vagy nyomozónak lennünk ahhoz, hogy hétköznapi életünkben is megtapasztaljuk: nemzeti sport az adócsalás. Kisvállalkozótól nagyvállalkozókig rengetegen keresik a kiskapukat, hogy ne számlázzanak, és ne adjanak nyugtát az elvégzett szolgáltatásokért. Hozzászoktunk az „így olcsóbb” szlogenhez, hiszen látszólag kedvezőbb számla nélkül kifizetni egy szolgáltatást, mint „megadózva”. A „mindenki jól jár” hamis retorikája ugyanakkor mindannyiunk életében negatívan jelenik meg: a nagyszülők által kapott kevesebb nyugdíjban, a rossz egészségügyi ellátásban, azaz a gyengén teljesítő állami intézményrendszer formájában.

Erkölcsi vetületén túl az adócsalás azonban bűnügyi kérdés, és ahogy mondani szokás: addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.

Napjaink új rendőrségi hulláma pedig éppen azt mutatja, hogy ahol a hatóság emberei megpiszkálják a felszínt, halomra dőlnek ki a csontvázak a szekrényből. A vagyonával és személyes szabadságával játszik, aki a korábbi években „bevált” adócsalásos módszereket élteti tovább. Naponta hallani például olyan vállalkozókról, akik részmunkaidős szerződéssel vagy minimálbéren fizetik alkalmazottaikat, és hogy a munkavállaló ne hagyja faképnél őket, a különbözetet zsebből, feketén fedezik.

Olyan fodrászról is hallottam, aki úgy bukott le, hogy évekig kisvállalkozói engedély nélkül, feketén dolgozott:

mivel egyre jobban ment az üzlet, bankkártyájára is fogadta a szolgáltatások ellenértékét, és ezek a sűrű átutalások eljutottak a pénzügyi igazgatósághoz. Az ügy kivizsgálással és a pénzügyi ellenőrök által önkényesen meghatározott, hatalmas adóhátralék behajtásával végződött. Együttműködésének tudható be, hogy nem lett bűnügyi eljárás és végül börtön sem, de a hatalmas büntetés így is a sokszorosa annak, amit tisztességes adófizető polgárként adóbevallás formájában kifizethetett volna az államnak.

Rendőrségi és ügyészségi hírekkel is foglalkozó újságíróként egyre több ilyen történettel találkozom nap mint nap, ami a romániai bűnüldöző szervek háza táján tapasztalható irányváltást mutatja. Egy olyan országban, ahol évente mintegy kétszázezer gépkocsivezetői jogosítványt von be a rendőrség gyorshajtás, szabálytalan előzés, ittas vezetés és más súlyos kihágások miatt,

nem meglepő, ha a gazdasági bűnözést elnézte, illetve csúcsra járatta az elmúlt 35 esztendő politikai elitje.

Ezért alakult ki az a hozzáállás, hogy ha a felső tízezer lop, akkor mindenkinek szabad. Ha a gyanús körülmények között meggazdagodott elitet nem számoltatják el arról, hogy vagyonuk és adózott jövedelmük között milyen az összefüggés, akkor ez úgymond felhatalmazza a kisembert is arra, hogy ne éljen szabálykövető életet.

Ennek az öntörvényű időszaknak azonban lassan vége szakad – ezt mutatják a pénzügyi igazgatóság átfogó ellenőrzései, valamint a gazdasági rendőrség és ügyészség megszaporodott büntetőeljárásai.

Románia előtt egyetlen út áll: a költségvetési kiadások megregulázása szorosan összefügg az adóbehajtás hatékonyságának növelésével és az adócsalás drasztikus visszaszorításával. Ha ez a három tényező kéz a kézben halad, van remény arra, hogy tíz év múlva is lesz működőképes nyugdíjrendszer, a mainál jobb egészségügyi ellátás, és hogy az emberek rádöbbennek: a szabálykövető magatartásnak nincs alternatívája.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Balogh Levente

Balogh Levente

Amerika magunkra hagy?

Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lázba hoz még valakit az autonómia a román nacionalistákon kívül?

Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.

Balogh Levente

Balogh Levente

Talárosok, mint a demokrácia sírásói?

Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Budapest a csúcson?

Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.

Páva Adorján

Páva Adorján

A lekvárt főző nagyi után öleljük meg a fináncot is

Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Hirdetés