Rivalda – Egy jólelkű „intrikus” a váradi színpadon

A szerző azonban nem tudta – talán nem is akarta – megtagadni önmagát, így a Máli néni című darab többre sikeredett sekélyes, könnyed bohózatnál, hiszen a Tévedések vígjátékát idéző máz mögött nem csupán felsejlik, hanem súlyosan ott hömpölyög a szereplők emberi drámája, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszere miatt kapálózó karakterek kétségbeesése. A Vígszínház számára pedig ez túl soknak bizonyult, ezért aztán köszönte szépen, és nem kért a darabból. Amely ezt követően hosszú évtizedekre el is sikkadt – 1984-ben állították először színpadra a Játékszínben, és a korabeli beszámolók szerint hangos sikert aratott.

A Máli nénit most a nagyváradi Szigligeti Színház tűzte műsorra, a rendező Koltai M. Gábor bevallása szerint „célzottan”, hiszen az ötlet onnan jött, hogy meglátta Csíky Ibolya művésznőt egy másik előadásban, és bevillant: egyszer el kell játszania a címben szereplő, fő „intrikus” karaktert is. A történet valóban a klasszikus, húszas-harmincas évekbeli panelt idézi: a dúsgazdag vezérigazgató beleszeret a gyönyörű irodistalányba, aztán rekeszizomszaggató félreértések és tévedések után menetrendszerűen következik a hepiend, ahol a jók a jutalmukat, a rosszak pedig a büntetésüket nyerik el.

A Máli néniben az alapszituációt az csavarja meg, hogy a titkárnőbe, Margitba az idős vezérigazgató, annak gigerli, igazgatói tisztségben hátramozdító fia, valamint a szegény könyvelőfiú is szerelmes, és mindhárman folyamatosan ostromolják. Ő természetesen már választott, és nem a rangban és társadalmi státusban fölötte álló igazgatókat – állása megtartása érdekében azonban folyamatosan el kell játszania a férfiakkal csak játszó vampot, aki mindhárom hódolójával csupán játszadozik. Hasonlóan nehéz helyzetben van a vezérigazgató lánya, Tilda is, aki szintén boldogtalan, mivel egy társadalmi rangban alatta álló fiúba, egy festőbe szerelmes. Ráadásul feltűnik egy törvénytelen gyerek is, hogy a kép még kuszábbá váljon. Ekkor jelenik meg a vezérigazgató szegény rokona, az idős Máli néni, aki először csupán rokoni alapon némi támogatásért jött, ám, mint kiderül, kitűnő érzékkel oldja meg a problémákat – igaz, ehhez az szükséges, hogy először a lehető legjobban össszekuszáljon mindent, úgy mozgatva, és gyakran az őrület határára sodorva a szereplőket, mint egy szeszélyes istennő.

A Máli néni nem könnyű darab, éppen a benne rejtőző kettősség miatt, és a jelek szerint a váradi előadás létrehozói sem tudtak igazán hatékony fogást találni rajta. Egy vígjáték akkor „ül”, ha már az elejétől kezdve pörög, és záporoznak a poénok, a karakterek pedig lubickolnak a félreértéstől félreértésig pattogó szituációkban – ehhez képest a darab meglehetősen vontatottan indul, a hosszas expozíció, amely során megismerjük a karaktereket, nem sok teret hagy a felhőtlen komédiázásra. A poénok hiányát néha a karakterek harsány túljátszásával próbálják kompenzálni – mint Balogh Attila Alfonz, a vezérigazgató fia, vagy Jerovszky Tímea Tilda szerepében –, azonban ez sem mindig segít, sőt. A drámai vonalat ugyanakkor a nyitányban, illetve a váltások között a néha meglehetősen indokolatlannak tűnő táncbetétek tompítják.

Csíky Ibolya viszont tündököl és tobzódik a címszerepben, mintha csak személyesen rá írták volna. Úgy hozza a nagy élettapasztalattal rendelkező, a jég hátán is megélni képes, mindenkin és mindenen átlátó idős, bölcs és cinikus rokon figuráját, hogy valóban körülötte forog az egész előadás, ő az a stabil pont, amely körül a néha kuszának tűnő cselekményszövésben lehorgonyozhat a néző. A végére amúgy felpörög a cselekmény, és a nézők rekeszizmait egyre többször dolgoztatják meg – a színészeken tényleg jóformán semmi nem múlik. Külön jó geg, hogy a gyerek szerepét Ababi Csilla színművészre osztották. Úgyhogy a színház repertoárja és művészi koncepciója kapcsán kialakult parázs viták résztvevői közül most az az oldal is megkapta a neki tetsző stílust, amely a felhőtlen szórakozást és kikapcsolódást követelte. Feladat kipipálva, lehet tovább haladni.

Máli néni. Nagyváradi Szigligeti Színház. Rendező: Koltai M. Gábor. Szereplők: Csíky Ibolya, Pitz Melinda, Kardos M. Róbert, Balogh Attila, Jerovszky Tímea, Sebestyén Hunor, Dobos Imre, Ababi Csilla, Gajai Ágnes, Nagy Tímea. Dramaturg: Sándor Júlia. Díszlet: Rákay Tamás. Jelmez: Safranek Zita