2007. április 26., 00:002007. április 26., 00:00
Mi is valami hasonlót szeretnénk. Benne olyan otthont, amelyhez – sajátos helyzetünk révén – többféle varrattal is kötődünk. Úgy, hogy közben ne kelljen azon tépelődnünk, milyen ordas eszmék akaratlan hordozói vagyunk. A magyar Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója, Törzsök Erika szerint a trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúra a két világháború közötti magyar revánspolitika revitalizálását jelentette. A kétségtelenül gyászos emlékeket is hordozó kor ilyen összefüggésben való említése hallatán óhatatlanul felmerül a kérdés: a hosszú szovjet uralom után ébredező magyar nemzetpolitika apró, de hálás célközönségeként mi voltaképpen retrográd eszmék haszonélvezői voltunk?
A felszámolandó támogatói intézményrendszer átláthatósága minden bizonnyal sok kívánnivalót hagyott maga után, amit talán az is alátámaszt, hogy Törzsök szerint a számvevőszéki vizsgálat az Illyés Alapítvány kifizetéseinek több mint negyven százalékát találta kifogásolhatónak. Az is kétségbevonhatatlan, hogy az uniós csatlakozással megváltozó, uniformizálódó gazdasági-jogi keretek a nemzetpolitika megváltoztatását is szükségessé teszik.
A mindennapi prosperitás megteremtése – illetve az ehhez nyújtandó szakmai segítség és támogatás – sok égető kérdést tehet okafogyottá. Egyet nem: a nemzettesthez való tartozás valóságosságának kérdését. Mert talán a varratmentes Európában sem kell nyomtalanul, emlék nél-kül felszívódnia minden varratnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok