A hatalmon levő, de kudarcos politikusok utolsó érvét vetette be Victor Ponta miniszterelnök, amikor arról beszélt: külföldi hatalmak abban érdekeltek, hogy Románia energetikai beruházásait, az ország energetikai önállóságát meghiúsítsák.
2013. szeptember 13., 08:552013. szeptember 13., 08:55
2013. szeptember 13., 08:592013. szeptember 13., 08:59
A téma a verespataki ciános aranybányaprojekt kapcsán merült fel, miután egyes bukaresti sajtóorgánumok arról cikkeztek, hogy a bányanyitás ellen tiltakozók között olyan civil szervezetek is vannak, amelyeket saját gazdasági érdekeiket követő üzletemberek finanszíroznak.
A Pontával készült interjúban fölmerült, hogy a Greenpeace Magyarország földterületet vásárolt Verespatakon, Crin Antonescu pedig – aki a miniszterelnök szövetségeseként egyébként most épp azzal kampányol a jövőre esedékes EP-és államfőválasztások előtt, hogy a beruházás ellenzőjének szerepében tetszeleg, és mindenért Pontára próbálja hárítani a felelősséget – szintén arról beszélt, hogy szerinte Magyarország azért nem örülne a bányaprojekt megvalósulásának, mert ezáltal Románai versenyelőnybe kerülne a térségben.
Mindez akár úgy is értelmezhető, mintha a most éppen hajba kapó szövetségesek azon azért közösen dolgoznának, hogy egy esetleges kudarc miatt – bármit is értsünk ez alatt – Magyarország tűnjön felelősnek a román polgárok szemében. Ha ez így van, ismét csak a tűzzel játszanak, hiszen felmérhetetlen veszélyeket hordozna magában, ha saját inkompetenciájukat úgy palástolnák, hogy tovább szítják a magyar-román ellentéteket.
Mielőtt azonban elkezdenénk –A tanú című film főhőse, Pelikán József mintájára – magukat ürgebőrbe varrt búvároknak álcázó, szabotázsra készülő magyar ügynököket keresni a Duna fenekén, emlékezzünk: az Oltchim privatizációs fiaskója, a CFR Marfă magánkézbe adása körüli szerencsétlenkedés és a Verespatak kapcsán kirobbant botrány egytől egyig a Ponta-kormányokhoz kapcsolódik. Ennek nyomán a kormányfő logikája mentén akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy Pontával együtt az egész kormány külföldi ügynökökből áll. Azonban mi nem vagyunk ennyire fogékonyak az összeesküvés-elméletekre. Ezért jóindulatúan csupán azt feltételezzük, hogy egyszerűen csak nem értenek ahhoz, amit csinálnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!