2007. július 03., 00:002007. július 03., 00:00
Az RMDSZ kormányzati területvesztése ugyanis csak ráer?sít arra a folyamatra, amelyet az ország uniós csatlakozása egyre hangsúlyosabbá tett: a sz?kebb pátria, a helyi, illetve megyei önkormányzatok felé kacsingatásra. A decentralizáció ugyanis a pénzforrásokat – s ezzel a politikai t?kekovácsoláshoz szükséges eszköztárat – egyre inkább a helyi adminisztráció jogkörébe utalja. A szenátori és parlamenti helyek örökös bérl?inek egy része pedig remek helyzetfelismeréssel máris igyekszik kinyújtani csápjait az új lehet?ségek felé.
Borbély László esete viszont beszédes bizonyítéka, hogy a súlypontáthelyezés korántsem automatizmus. A marosvásárhelyi példa azt sejteti, hogy egyrészt a helyi tisztségvisel?k bizonyos fokig érthet? pozícióféltéséb?l ered?en, másrészt pedig a nagypolitikusok bukaresti erodálódása következményeként éles egymásnak feszülések várhatók az új politikai t?kefelhalmozódás eme szakaszában.
A helyzet tényleges megméretést, igazi versenyt is eredményezhet, aminek egyértelm? hasznát a közösségek láthatják. Feltéve, ha érvényesülhetnek a demokrácia szabályai, s a központilag irányított kontraszelekció helyett a helyi közösségek pragmatikus választási szempontjai jutnak érvényre. Egyfajta új szervezeti élet kezdetét jelentheti ennek a folyamatnak a beindulása, annak a megújulásnak a kezdetét, amelyre bármilyen szervezetnek szüksége van, hacsak nem húzza végzetesen a mélybe a megszokás, a retrográd érdekek kolonca.
A Csegzi Sándor elleni óvások annak a fajta tétova moralitásnak a csírái, amelyekb?l hosszú távon egészséges növény sarjad. Rövid távon talán még kissé sárga, kissé csenevész, de a miénk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok