A mérleg nyelvének számító szocialista párt ugyanis szívesebben lenne egy olyan kormánykoalíció tagja, amelyet az ultranacionalista Radikális Párt és a kormányválságot kiváltó leköszönő miniszterelnök vezette Szerbiai Demokrata Párt alkot. A radikálisokról elég annyit elmondani, hogy egykori vezetőjük, Vojiszlav Seselj csetnikvajda jelenleg egy hágai zárkában várja a délszláv háborúk idején elkövetett emberiség elleni bűntettek miatti ítéletet, Kostunicáról pedig csak annyit: a milosevicsi időkben csak a szintén Hágában elhunyt egykori diktátorhoz képest volt mérsékelt – a háború idején kalasnyikovval a kezében, katonák között pózolt az egyik magazin címlapján. A szocialista párt pedig Milosevics egykori alakulata, amely a jelek szerint, annak ellenére, hogy megpróbál szalonképesnek mutatkozni, továbbra is nosztalgiát táplál a milosevicsi „fasiszta kommunizmus” iránt.
E képlet azt mutatja, a szerbek zöme továbbra is az országot egyszer már romba döntő irányzatok híve. Ez azonban ebben a formában valószínűleg mégiscsak túlzás: a többség vélhetően a Koszovó elvesztése miatti elkeseredés és dac miatt voksolt azokra a pártokra, amelyek nyíltan szembe mennek a tartomány függetlenségét elismerő EU-val. Más kérdés, hogy a zsigeri dac azt eredményezheti, hogy az ország továbbra is Európa páriája marad. Az ugyanis ma már csak illúzió, hogy a Koszovó fölötti szerb állami szuverenitás visszaszerezhető, és az is, hogy Moszkva komolyabb konfliktusokat is hajlandó felvállalni a szerb érdekek védelmében.
Mint ahogy az is illúzió, hogy az EU azonnal megold minden gondot – viszont az Unióhoz való közeledésnél jobb megoldás jelenleg nem mutatkozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok