2007. február 07., 00:002007. február 07., 00:00
A felmentett tömeg indulatait többek között �a régmúltban gyökerező sérelmi nemzettudatnak� tulajdonítja az elemzés. A kommunista internacionalizmus torz szellemében szocializálódott, az elszakított országrészeket a térképen elhelyezni sem tudó, felelőtlen tudatlansággal románozó, szerbező, tótozó embertől milyen alapon kérhetné bárki is számon, hogy miért nem tud higgadtan viszonyulni a nemzeti öntudat kérdéséhez. A toleranciát és az árnyalt történelmiséget hírből sem ismerő tudásbeli sekélyesség bukkan fel az árpádsávos lobogók lengetésében, dalok és szlogenek harsogásában.
E tudatlanság átka bukkant fel a rendőrök logikátlan engedékenységében, illetve indokolatlan brutalitásában is. Az egyenruhás indulatait és tűréshatárát óhatatlanul befolyásolja a képzetlenség, az előítéletekkel teli örökség, amelyre a politika valamennyi szereplője bűnös szándékossággal játszik rá. A szakmai felkészületlenségből fakadó frusztrációval párosuló tudatlanság elegye hozta ki a rendőrből azt a szélsőséges viselkedést, amely révén Budapest egy csapásra újabb hírnevet szerzett, s amely a néhány nappal ezelőtti kordonbontáskor megint csak vitát kiváltó közbeavatkozást termett.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.