2007. augusztus 03., 00:002007. augusztus 03., 00:00
Kétségkívül van annak valami sötét, fenyeget? vetülete, hogy – a tapasztalatok szerint – a katonai bázisok átadása Hargita, Kovászna és Maros megyében ütközik a legtöbb akadályba. F?ként annak tudatában, hogy a rendszerváltás óta eltelt tizennyolc évben els?sorban a hadsereg és a titkosszolgálatok bizonyultak a kommunista rendszer mentális-pszichikai örökségére alapozó politikai struktúrák legf?bb védelmez?jének. Különösen visszatetsz?nek t?nhet ez éppen Marosvásárhelyen, ahol – id?beli távolság ide, Félsziget oda – egyre tompábban bár, de még él a hadsereg fekete márciusban játszott obskurus szerepének emléke.
A megcsontosodott állapotokhoz való görcsös ragaszkodásnak azonban létezhet másik, kevésbé borús olvasata is. A megváltozott körülmények – EU-csatlakozás, a hadkötelezettségen alapuló katonaság átalakítása hivatásos hadsereggé – közepette a korábbi állapotokra „szabott” hadi bázisok megtartására irányuló elszánt igyekezet egy adott ponton túl komikus is lehet. Része a feketehumorral festend?, kis kelet-európai/balkáni abszurdnak. A szóban forgó katonai ingatlanok nagyrészt kihasználatlanul állnak, a sárguló iratcsomók lapjai közt átfúj a szél – miközben számos közérdek? tevékenység helyszínei lehetnének. A krónikásnak err?l a problémáról óhatatlanul az Edda együttes egykori slágere jut eszébe: „Míg csendes a fából épült vár,/Valaki mindig ?rzi a semmit,/Valamire vár.”
De mire?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok