Az előzetes tájékoztatók alapján jelentős hangsúlyt kapnak majd a vallásos tartalmú műsorok – ami egy egyházi alapítású csatornánál a legkevésbé sem meglepő. Akinek nem szimpatikus, hogy az adventista egyház szerint meg kell törni a magukat történelminek nevező egyházak tradícióját, hogy tilos a homoszexualitás, hogy ószövetségi alapon határozza meg, mely állatok minősülnek tisztának és tisztátalannak, az legfeljebb más csatornára kapcsol majd. Aki meg röhögőgörcs vagy idegroham nélkül képes öt percnél tovább nézni az ATV vasárnap délelőtti műsorát, az vélhetően a Light Channelt is érdeklődéssel követi majd. A csatorna létjogosultságát úgyis a nézettség dönti majd el. Az viszont bosszantó, hogy a romániai magyar közösség közel húsz évvel a rendszerváltás után is csak nehezen képes önerőből létrehozni egy saját tévéadót. Miközben egyre-másra indulnak az új kereskedelmi csatornák, mi továbbra is magyar állami támogatásért kuncsorgunk, és egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy az erdélyi televízió vélhetően idén indul. A szárnyaló gazdaságról szóló hírek ellenére nemigen hallani arról, hogy valamely hazai magyar üzletember ebbe fektetné a pénzét, miközben a még nem létező tévé fölött máris megy a politikai brusztolás, hogy pártcsatorna lesz vagy sem. (Ha a politikum is részt vesz az alapításában, úgyis az lesz). Kérdés amúgy, hogy egyáltalán szükséges-e a saját tévé. Ha a közösség ennyire nem tartja fontosnak, hogy megpróbálja saját forrásokból létrehozni, és még mindig adományokra vár, elég az adventista térítés vagy a román közszolgálati tévé nyolcvanas évek színvonalát idéző magyar adásai. Úgy tűnik, jelenleg ennyire vagyunk jók.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok