A szerelmi történet csapda, amelyb?l az államf? sehogy sem tud jól kijönni. Ha eltiltja a lányát a barátjától, vagy kitagadja ?t a családból, intoleranciájáról állít ki bizonyítványt, ha viszont családi kapcsolatba kerül Hrebenciucékkal, az elvei feladását jelzi.
A dilemmát nem egy erdélyi magyar szül? is megélte, amikor felcsepered? gyermeke a többségi nemzet sorából választott párral érkezett haza az egyetemi tanulmányok végén. Az erdélyi magyar közösségi érzéshez ugyanis hozzátartozik az asszimilációtól, a nemzethaláltól való félelem. A vegyes házasság pedig évtizedeken át a fogyás egyik legfontosabb tényez?jének számított. Ez a félelem, meglehet, még mélyebbr?l fakad, mint Traian B?sescuban a társadalom megtisztítására irányuló korrupcióellenes indulat. Mert már maga a tény is, hogy a két ifjú egymásba szerethetett, arról árulkodik, hogy a mai bukaresti politikai táborok voltaképp egy t?r?l fakadnak.
A politikai csapdákat állító bukaresti love storyból tanulni is lehet. Például azt, hogy az efféle csapdahelyzeteket nem megoldani, hanem megel?zni a legegyszer?bb. Ha a gyermek belen? a családban képviselt értékrendbe, gondolkodását, viselkedését átitatják a családra, a közösségre jellemz? bels? normák, kevésbé valószín? a kés?bbi eltévelyedése. Könnyebb el sem kezdeni a dohányzást, mint leszokni róla.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.