Bukaresti laptársunk például – maradjunk annyiban, hogy az egészséges konkurenciaharc jegyében – még most is úgy igyekszik beállítani a „médiapolitikai” eseményt, hogy a polgári párt sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje egy idõben kampányol és lapot szerkeszt, amibõl a nyájas olvasó mi másra következtethet, mint arra, hogy a Krónikát az MPP stilizált fenyõjének árnyékában gründolják. Az már csak hab a tortán, hogy az RMDSZ szenátorának pénzén megjelentetett országos napilap szerkesztõin kívül a lap vezetõ publicistája – nem mellékesen a közszolgálati rádió igazgatótanácsában a szövetség protekciója révén tevékenykedõ tagja – is bevette a magyarországi adófizetõk pénzén létrehozott nem létezõ erdélyi rádió maszlagját a fõszerkesztõi poszt utódlásáról. És mindezt abból sakkozta ki, hogy a volt fõszerkesztõ polgármesterjelölt anno annak a budapesti szerkesztõségnek a levegõjét szívta, amelynek jelenleg a hírbe hozott. Aki bizony tölcsérrel öntötte volna az erdélyi magyar köztudatba az ordas eszméket. Ugye érthetõ a társítás sanda szándéka?
A történtekbõl persze nem maradhatott ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete sem, amely a krónikás eset nyomán érezte fontosnak figyelmeztetni a szakmát a politika befolyásolási kísérletére, a két hivatás párhuzamos ûzésének etikátlanságára. Ezzel az alapállással természetesen csak egyetérteni lehet, viszont kilóg a lóláb, amikor a szervezet becsületbíróságának elnöke ugyanazt hajtogatja, mint az általa vezérigazgatott bukaresti lap: nincs tudomása arról, hogy jelenleg a romániai magyar médiában valaki megsértené ezt az ajánlást. Talán csak nem az magyarázza ezt a tudatlanságot, hogy ezeknek a húsvér újságíró-tanácsosoknak a többsége az RMDSZ-frakcióban foglal helyet, például a nagyszalontai, a szatmárnémeti vagy a Bihar megyei önkormányzatban?
Erdélyi magyar sajtóberkekben gyakran találgatják, miért apad vészesen a médiafogyasztók tábora. Több szakmai tisztességet talán a megmaradt közönség is honorálna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok