A Kelemen Atilla vezette frakció akkor a tulajdonában lévő erdő eladásáról döntő zágoni Bóta közbirtokosság ügyében szólalt meg. Már a téma akkori felvetésekor azonban bőven lehetett idézni az erdőtulajdonosok panaszaiból, akik úgy érezték, a vagyonnal csupán a bajt, a gondokat vették a vállukra. Többe kerül nekik a tulajdonjogot igazoló cédula, mint amennyi hasznot a tulajdonból remélhetnek. Mert az erdő csak akkor gyarapítja a tulajdonosát, amikor a csemete kivágható fává terebélyesedett. Ez pedig százévente egyszer történik meg. Közben az erdő csak viszi a pénzt, mert adót, erdőpásztort kell fizetni utána, a kivágott fák helyére csemetéket kell ültetni.
Nos, ezen a helyzeten változtatott a tavaly novemberben elfogadott vadászati törvény, mely az erdőtulajdonosoknak is csurrantott-cseppentett a vadászatból származó busás haszonból. Méltán juttatott az elszegényedő sokaknak abból a pénzből, amelyet az úri passziójuknak élő kevesek, a társadalom legfelsőbb rétegeihez tartozók fizetnek. Eszközt adott az erdőtulajdonosoknak ahhoz, hogy akkor is fenntartható legyen az erdőtulajdonuk, ha esetleg csak az unokáik örvendhetnek majd a fakivágásból származó haszonnak.
Kelemen Atilla egykori frakcióvezető törvénytervezete ellentmond mindannak, amit az elmúlt 17 évben az RMDSZ képviselt. Ellentmond az erdőtulajdonnal rendelkező erdélyi magyarok, köztük a Kelemen Atillát megválasztók érdekeinek. A szövetség frakcióinak most arról kell dönteniük, hogy a vadászatokon pallérozott politikusi csapatszellemet vagy a választók érdekeit tartják előbbre valónak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok