2007. november 08., 00:002007. november 08., 00:00
Az EB-elnök Prodinak nem volt más feladata, mint – közvetlen választók híján – európapolitikusok között érvelgetni és dönteni. Persze, itt is voltak konfliktusok – sõt: feloldhatatlan érdekellentétek is –, azonban ezek tompíthatóak voltak, hiszen feloldhatatlanság esetén ott volt az eurofûrészpor: az az alkalmas nyelv, amellyel Prodi átadhatta a probléma megoldhatatlanságát azoknak, akik ezt uniós tag- vagy tagjelölt országukba hazavinni kényszerültek. A miniszterelnök Prodi azonban már nem teheti ezt: a jogállami elvek megbicsaklása ellenére is elfogadható megoldást – most a gyors kiebrudalás lehetõségét – kell kínálnia a forrongó olasz közvéleménynek, amelyet, minthogy választóiból áll, nem küldhet haza a kérdés lehiggasztó elnapolására. Annak a közvéleménynek kell nyújtania valamit, amely most döbben rá a román bevándorlás „integrációs deficitjére\".
A Romániának szóló lecke talán még nyilvánvalóbb: itt az állampolgárság „megértési deficitjével\" kell szembesülnie a közvéleménynek. Az a közfelfogás, amely e napokban hangosan követelte, hogy az olaszok tegyenek különbséget – a román állampolgárság dacára – a „románok\" és a „cigányok\" között, most görbe tükröt kap. És ebben a görbe tükörben azt látja, hogy miközben itthon a „mindannyian románok vagyunk\" elvével bunkózta le a magyarság jogigényeinek különbözõ konstruktív megfogalmazásait, most – az olasz közvélemény nyomására – ráébred, hogy a közös állampolgárság elve több a többségi gondolkodás igazolásánál, a sztereotípiák fügefalevelénél.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok