Balogh Levente

2019. június 11., 08:32

Kedves soviniszta román barátaink, köszönjük!

Talán furcsán és ellentmondásosan hangzik, de bizonyos mértékig mégiscsak köszönettel tartozunk azoknak a szélsőséges, soviniszta románoknak, akik megostromolták, elfoglalták és meggyalázták az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt. És persze mindazon román illetékeseknek, akik a provokációt megszervezték. Ezzel ugyanis képes-hangos bizonyítékot szolgáltattak számunkra arról, mennyire hazug az az évtizedek óta mantrázott hivatalos román álláspont, miszerint Romániában példaértékűen bánnak a nemzeti kisebbségekkel.

Pedig a jelekből ítélve az akció célja a legkevésbé sem ez volt. Hanem az, hogy a dormánfalvi önkormányzat törvénytelen emlékműállításával megalapozott provokáció révén a magyarokat tegyék felelőssé a román hatóságok által gerjesztett újabb magyar–román konfliktusért.

Hogy erre miért lett volna szükség? A román kormány szorongatott helyzetben van az elveszített európai parlamenti választás után, és ilyenkor mindig jól jön, ha mentőövként előbukkan egy jó kis magyar–román konfliktus. Ehhez „csupán” annyi kellett volna, hogy az úzvölgyi temető elé kisereglett, a törvénytelenül felállított román emlékmű illegális felavatása ellen élőlánccal és imával tiltakozó magyarok felvegyék a kesztyűt, és összecsapjanak a rájuk uszított román horda tagjaival. A bukaresti propaganda máris világgá kürtölte volna, hogy a vérszomjas magyarok nem csupán nem engedték, hogy a szegény románok megemlékezzenek a hőseikről, de még bántalmazták is őket. Ám nem így történt: a magyar fél bölcsen félreállt, így a filmfelvételeken csak az látszik, ahogy a piros-sárga-kékbe burkolózott, futballultrákat is felsorakoztató román tömeg útszéli kifejezéseket üvöltözve megrohamozza a csendőrkordont, majd a temetőt, betöri a kaput, bántalmazza a magyarokat, majd a magyar honvédek fakeresztjeit is tönkreteszi.

A hivatalos román kommunikáció nem erre volt felkészülve, a román külügy első körben nem tudott mit reagálni, ezért arcátlanul azt is megtagadta, hogy a bukaresti nagykövet eleget tegyen az őt berendelő magyar külügyi tárca kérésének. Majd péntek délután mentendő, ami még menthető, tényleg képes volt egy olyan közleménnyel előállni, amelyben a magyarokat tette felelőssé az incidensért. Az persze kérdéses, ezt hogyan lehet lenyomni a világ torkán, hacsak nem azzal a kissé nyakatekert, de kétségkívül kreatív magyarázattal, hogy az elvetemült magyarok agresszív imája mélységes lelki megrázkódtatásokat okozott az őket zászlórudakkal békésen ütlegelő románok számára. Külön ínyencség, hogy a román tömegben a tavalyi bukaresti tüntetőverésért felelős egyik magas rangú csendőrtiszt is jelen volt – a hivatalos álláspont szerint azért, hogy koordinálja a csendőrök tevékenységét a kiélezett helyzetben. Nem azért mondjuk, de ha valóban így volt, akkor nem biztos, hogy megérdemli a fizetését.

Megállapítható: a román kormány az ügy kezelése során egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy úgy viselkedjen, mint egy saját kisebbségi polgárai ellen fellépő telivér latorállam kormánya. Attól kezdve, hogy a román belügyminiszter gyakorlatilag a törvénytelen avatóünnepség megtartására buzdította a román szélsőségeseket, a magyarokat felelőssé tevő külügyi nyilatkozaton át addig, hogy most a román kormány rátenné a kezét a temetőre, azt ígérve, hogy példásan gondozza majd a szerinte „nemzetközi” sírkertet. Ami annak ismeretében, mennyire példásan gondozzák a környéken levő, valóban román hősök sírjaiból álló, düledező, gazzal benőtt temetőt, enyhén szólva is nevetséges kijelentés.

Érdekes a román média reagálása. Bár vannak józanabb hangok, amelyek elismerik, hogy a román fél követett el agressziót, azért nem állják meg, hogy vörös posztóként valamilyen formában a magyarokat is vétkesként hozzák ki – ha másként nem, azzal a bornírtsággal állnak elő, hogy a román temetőgyalázást is Orbán Viktor nemzeti politikája váltotta ki. És persze azért ostorozzák a magyarokat, hogy nemzetközi színtérre vinnék a problémát. Holott pontosan ezt kell tennünk: minden lehetséges nemzetközi fórumon be kell mutatnunk az incidenst. Egy nemzetközi sajtótájékoztató sem jönne rosszul, amelyen országnak-világnak megmutathatjuk: a saját, nem román nemzetiségű, adófizető polgárait továbbra is diszkrimináló, azok tulajdonát, létesítményeit a szélsőséges román erők atrocitásaitól megvédeni nemcsak nem tudó, de nem is akaró román állam óriási konfliktusfaktort jelent az EU-n és a NATO-n belül egyaránt.

Ha már erre maga a román fél nyújtott újabb bizonyítékot.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. június 07., péntek

Permanens Trianon

Trianon nem a jelen, hanem a múlt része – mondta ki a szentenciát több, magát européernek, modernnek és progresszívnak tartó megmondóember a rossz emlékű békediktátum aláírásának évfordulója kapcsán. 

Kiss Judit 2019. június 06., csütörtök

Amíg a köszönet megérkezik

Azt mondta nemrég egy pedagógus, aki az elméleti tantárgyak dominanciája miatt meglehetősen háttérbe szorult, úgynevezett „technológiai ismereteket” oktatja, hogy a tanterv előírásainak megfelelően alig jut idő valódi gyakorlati tudást átadni a gyerekeknek.

Balogh Levente 2019. június 04., kedd

Nemzeti összetartozás a kettősség jegyében

Miközben június negyedikén nem csupán az igazságtalan trianoni diktátumra emlékezünk, hanem a nemzet 99 éve tartó megpróbáltatások ellenére is erős összetartozását is hangsúlyozzuk, furcsa kettősség jellemzi a kisebbségi sorba taszított őshonos magyar közösség sorsát.

Pataky István 2019. június 03., hétfő

Egy hétvége a pápával

Magamfajta politikai elemzőnek nemcsak azért volt érdekes az utóbbi három nap, mert egy történelmi eseményt kísérhettem figyelemmel szinte percről percre, hanem annak megtapasztalása miatt is, hogy ez az általunk sokat kritizált ország olykor tud megnyerő is lenni.

Balogh Levente 2019. május 31., péntek

Magyar siker, magyar esély

Nem kell ahhoz katolikusnak lenni, hogy az ember átérezze, mekkora jelentőséggel bír a magyar közösség számára az, hogy Ferenc pápa személyében először látogat Erdélybe a római katolikus egyház feje.

Kiss Judit 2019. május 30., csütörtök

Gyermeknap – több mint lufis ünnep

Már két éve hivatalos munkaszüneti nap Romániában június elseje, hogy a felnőttek társadalma méltóképpen, a munka kötöttségeitől megszabadulva megünnepelhesse a gyermekek napját. Ilyenkor látványos ajándékozással, közösségi szabadidős programokkal ünneplik az ifjú nemzedéket.

Pataky István 2019. május 29., szerda

Élet Dragnea után

Esetenként politikai befolyással, titkosszolgálati beavatkozásokkal ugyan, de működik a korrupcióellenes harc Romániában. A Liviu Dragnea elleni ítélet a normalitást, a jó irányt mutatja.

Rostás Szabolcs 2019. május 27., hétfő

Bukások és elkerült pofonok tanulságai

Noha rengeteg becslés látott napvilágot az európai parlamenti választást megelőzően, még a legtapasztaltabb elemzők sem számítottak arra, hogy ennyi meglepetést tartogat a romániai megmérettetés.

Balogh Levente 2019. május 24., péntek

Az EP-választás tétjei

Talán soha nem előzte meg ilyen feszültség az európai parlamenti választásokat, mint most.

Pataky István 2019. május 22., szerda

Átok Románián

Európai parlamenti választások következnek, ami a nevéből könnyen következtethetően annyit jelent, hogy a politikai pártok képviselőket küldenek abba a testületbe, amely igyekszik alakítgatni az egyelőre még huszonnyolc tagállamból álló szövetség ügyeit.

Vélemény
Balogh Levente: Permanens Trianon

Trianon nem a jelen, hanem a múlt része – mondta ki a szentenciát több, magát européernek, modernnek és ...

Kiss Judit: Amíg a köszönet megérkezik

Azt mondta nemrég egy pedagógus, aki az elméleti tantárgyak dominanciája miatt meglehetősen háttérbe ...

Balogh Levente: Nemzeti összetartozás a kettősség jegyében

Miközben június negyedikén nem csupán az igazságtalan trianoni diktátumra emlékezünk, hanem a nemzet ...