2008. augusztus 01., 00:002008. augusztus 01., 00:00
Közben meg – és ez nem vád, pusztán homályos benyomás – a felek lányos zavarukban azt sem tudják, hogyan ne egyezzenek meg egymással, mert azt mégiscsak nehéz konszenzuskereső magatartásként eladni a közvéleménynek, hogy tulajdonképpen kínos számukra ez az egész kibékülésdi. Mind az RMDSZ, mind az MPP szempontjai és dilemmái érthetőek, egymás létezésével és a köztük fennálló erőviszonyokkal viszont muszáj kezdeniük valamit. Különösen kellemetlen szituációba hozta mindkét oldalt Tőkés László és politikai holdudvara váratlan(nak tűnő) megegyezéspárti fellépése – Markóékat azért, mert nem hivatkozhattak többé arra, hogy nincs kivel tárgyalni, a polgáriakat pedig azért, mert nem hitték volna korábban, hogy a püspök (aki lendületesen tematizáló magatartásával elérte, hogy ő váljon az egész folyamat motorjává) szolidan kihátrálhat mögülük, ha a helyzet úgy kívánja. Ironikusan fogalmazva, az RMDSZ és az MPP mindig kölcsönösen számíthat egymásra, ha a méltányos szövetségkötéshez szükséges feltételek megteremtésének elodázásáról van szó.
Lapzártánkig ezért már nem tudhatjuk meg, hogy végül is született-e megegyezés, a végső – de már ezt is csak félve merjük kijelenteni – döntést ugyanis elhalasztották egy nappal. Az idegháborút most felváltotta a számháború, a biztos befutónak tűnő parlamenti helyek feletti osztozkodás. Márpedig a két fél meglehetősen szilárdan képviselt jelenlegi „matematikai” álláspontja alapján úgy tűnik, a megegyezés nem jöhet létre – hacsak Szászék nem lépnek még egyet hátra. Ami nem lehetetlen, de a polgári vezér – ha fogcsikorgatva is – korábbi önmagához képest máris meglepő kompromiszszumkészségről tett tanúbizonyságot. A pénteki nap folyamán vélhetőleg kiderül, kinek meddig terjed a számtani tudománya, és kié lesz – vagy nem lesz – az az egy vagy két problémás (lehetséges) mandátum. És itt csúszunk át lassan operettbe.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.