2008. szeptember 23., 00:002008. szeptember 23., 00:00
A tegnapi kijelentés ráadásul már csak azért is gesztusértékű, mert csupán egy nappal azt követően hangzott el, hogy Traian Băsescu államfő székelyföldi látogatása alkalmával ismét a területi önrendelkezés ellen foglalt állást. Ebben a helyzetben igenis súlya van, hogy Budapest bukaresti képviselője kijelenti: országa támogatja az autonómia ügyét. A kérdés most az, hogy a mostani megszólalások vajon Füzes agilisabb személyiségéből vagy a magyar diplomácia stratégiaváltásából fakadnak? Vélhetően mindkét tényező tetten érhető a gesztusban. A magyar kormány számára bizonyára kényelmetlen, hogy a korábban Budapestre mint állandó támogatóra tekintő határon túli magyarok között legalább annyira népszerűtlen, mint otthon. Ráadásul az ilyen, „hangulatjavító” kijelentéseket otthon is el lehet adni az aktivizálódó magyar külpolitika bizonyítékaként. A nyitány mindenesetre hangzatosra sikeredett. Most már „csak” annyi szükséges, hogy a kormány valóban fölsorakozzon a nagykövet mögé, és minden lehetséges fórumon kiálljon a magyarlakta romániai régiók gazdasági fejlesztése és önrendelkezése mellett. Kezdetnek ott van mindjárt az októberi közös magyar–román kormányülés.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.