Az esély minden eddiginél jobbnak t?nik, hiszen az Unió közös kasszájából szinte fölfoghatatlanul nagy, közel húszmilliárd eurós összeget szán arra, hogy az ország felzárkózhasson a fejlettebb tagállamok színvonalához.
Ekkora összegb?l lehet?vé válik az infrastruktúra, a közszolgáltatások európai színvonalra emelése, az elmaradott, még 19. században él? vidéki települések beemelése a 21. századba. Biztató az is, hogy az Európai Bizottság a hét operációs programból ötöt jóváhagyott. Ugyanakkor fölmerül a kérdés: valóban föl tudja-e használni az ország a rendelkezésére álló strukturális és kohéziós alapokat?
Az eddigi tapasztalatok nem túl biztatóak, sem a korábban csatlakozott tagállamok példája, sem a hazai közeg nem kecsegtet sok jóval. Az Intelligence Economist Unit felmérése szerint a három éve csatlakozott országok közül egyik sem éri el a harmincszázalékos felhasználási szintet – azaz a rendelkezésre álló pénzalapok csupán alig több mint negyedét képesek lehívni, mivel hiányoznak a saját projektek. Ezek az összegek ugyanis nem alanyi jogon járnak: a közösségeknek, önkormányzatoknak, vállalkozásoknak saját, életképes tervekkel kell el?állniuk, emellett önrészt is mellékelniük kell. Romániában azonban még mindig gyerekcip?ben jár a pályázási kultúra, az intézményi háttér hiányos, a pénzalapokhoz való hozzájutással kapcsolatos tájékoztatás színvonala pedig igencsak gyatra.
Márpedig ilyen körülmények között a szerz?dés aláírása önmagában még nem sokat jelent. Hiszen hiába lebegtetik az orrunk el?tt a bankókötegeket, ha saját er?nkb?l még arra sem futja, hogy kinyújtsuk érte a kezünket, és elvegyük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok