Ők okolhatók-e egyedül a vizsgált rendellenességekért? Milyen részük van a felelősségből a diákoknak, az őket felkészítő tanároknak? És milyen mértékben múlik mindez a rendszeren?
Mielőtt még ítéletet mondanánk, talán érdemes egy kicsit visszamennünk az időben, visszagondolnunk saját érettséginkre, annak nyilvánosságra hozható és eltitkolandó részleteire. Mert valljuk be, nem mai jelenség az, amit az ügyészség kezdett vizsgálni. Évtizedek óta megszokott, hogy az ifjak segédeszközöket is igénybe vesznek azt érettségi vizsgákon, vagy egymást segítve oldják meg a feladatokat, a tanárok pedig szemet hunynak efelett. A megszokott gyakorlattól talán csak az térne el, ha kiderülne: Máramarosszigeten üzletszerűen pénzért osztották az érettségi diplomákat.
Ha azonban az érettségi vizsgák megszokott trükkjeit akarják most elverni néhány tanáron, rossz úton járnak az ügyészek. A legtöbb tanár ugyanis nem felelőtlenségből engedékeny a vizsgán. Sőt inkább felelősségtudatát bizonyítja. Tudatában van ugyanis annak, hogy irreális, amit a rendszer a gyermekektől már az elemi iskolától kezdődően megkövetel. Nem tartja normálisnak, hogy a hatodikos székelyföldi magyar gyermek Ion Creangă regionalizmusaiból tanulja a román nyelvet, és azonos elbírálás alá essék a román anyanyelvűekkel. Maga is érzi, hogy a déli órákban már nem várhatja el a maximális koncentrálást attól a nyolcadikostól, aki anynyit ül az iskolában, mint a munkás a gyárban. Maga sem helyesli, hogy már az érettségi előtt meg kell tanítania azt a matematika-tananyagot, amelyik más országokban csak az egyetemi másodéven kerül sorra.
A tanárok belátják, hogy lehetetlent vár el a rendszer a diákoktól, és a hibákat magánúton próbálják korrigálni. Engedékenységükkel azt próbálják ellensúlyozni, amit az oktatáspolitika elrontott valamikor. A romániai oktatási rendszer évtizedek óta csalásra, hazugságra épül. A kiigazítást pedig a követelmények drasztikus csökkentésével kellene kezdeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok