2007. február 19., 00:002007. február 19., 00:00
Olyan pártként, amelypolitikai erejét eddig két fontos körülménybőlmerítette. Egyrészt abból, hogy el tudta hitetnia magyarság nagy részével, ő képviseliaz általános erdélyi magyar érdeket,annak egyedüli letéteményese, másrésztpedig abból, hogy az átmenet másfélévtizedében kialakult, de – amiként aBãsescu-válságból is látjuk – az immárminden eresztékében recsegő politikai rendszerbesikeresen beépítette az erdélyi magyar civiltársadalom fölötti hegemóniájánakintézményeit.
Ennek szakad most vége. Az SZKTszombati döntése nem csupán Markó korábbidöntését cáfolta – miszerint az RMDSZ nemalakul párttá –, hanem arra is rámutatott,mennyire „időn túliak\" Tőkés egységgesztusai.Már nem közös lista kell ugyanis, hanem az erdélyimagyar politika szilárd baloldali pólusávalszemben kell megteremteni a jobboldalt. És ez nem mehetpolitikai és választási harc nélkül,anélkül a harc nélkül, amelynek mostláthatjuk első, nyílt terepű ütközetét.E pólus létrehozásához immár adotta szavazótábor, csupán egy mozgósítócentrum kell, amely tömöríti az RMDSZ-szelszembeállítható erőforrásokat.
Meglehet, Tőkés elbukik ebbenaz ütközetben – de e munkát most csak ő végezhetiel. Nem lesz szép. De szükséges, elkerülhetetlenülmegvívandó csata ez.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.