Némi rossz szájíz azért a körítés miatt mégiscsak vegyül a siker fölött érzett örömbe. Hiszen folyamatosan bundagyanúkról, vidékellenes bukaresti összeesküvésrõl véltek tudni a jól értesültek, és a nacionalista megnyilvánulások sem maradtak el a fõvárosi klubok, fõleg a Steaua részérõl, amiért egy „magyar” csapat vette magának a bátorságot, hogy a román bajnoki címre törjön. De nem maradt le a városi rivális Universitatea sem, a klub ultrái a tegnapi, mindent eldöntõ derbi elõtt is bizonyságot tettek róla, hogy nincs helyük a civilizált szurkolók körében. Igaz, a rendfenntartó erõk sem álltak a helyzet magaslatán: bár határozottan megtoroltak a város központjában minden rendbontást, mégiscsak beterelték a huligánokat a stadionba, ahelyett, hogy tucatjával vették volna õrizetbe õket.
A CFR így részben a rendszer ellenében lett bajnok, bebizonyítva, hogy a nyugati mintájú, évekre elõre történõ, tudatos tervezés, a profi menedzsment, az egyetlen tulajdonos a siker záloga lehet. Így végül is az õszi botladozás ellenére megérdemelten lett bajnok. Ám tény az is, hogy úgy gyõzte le a rendszert, hogy valamelyest õ is a részévé vált – belement a bukaresti csapatok által gerjesztett médiahecckampányba, és nem kerülték el a bundagyanúk sem.
A lényeg azonban az: mégiscsak sikerrel járt. Ám nem szabad elfeledni, a java csak most következik. A szombati kupadöntõt követõen föl kell készülni a méltó BL-szereplésre, hogy ne ismétlõdhessen meg a tavalyi, Anorthoszisz elleni megalázó UEFA-kudarc.
Hogy a „Kolozsvári Vasutas” bebizonyítsa: a foci valóban a sportról szól, és hogy tényleg nem érdemtelenül szerepel a labdarúgás elitklubjában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok