2007. május 04., 00:002007. május 04., 00:00
Az összes komolyan vehető magyar politikai tényező határozottan elítélte a sírrablást – nagyon helyesen. Nem tekinthetünk el azonban az ügyet követő reagáláshullám hisztérikus jellegétől. A politikai élet néhány prominens szereplője (köztük a miniszterelnök), vezető közvélemény-formálók és a feledés jótékony homályából előmászó, naftalinszagú idiotizmus képviselői jó alkalmat láttak a kétségkívül elítélendő cselekedet aktuál(át)politizálására, úgy állítva be azt, mint egy negatív társadalmi folyamat szükségszerű és riasztó következményét, amelyért természetesen a jobboldal a felelős.
Így válhat újból – ironikus módon – Kádár a jelenkori magyar önismeret ikonikus figurájává, akinek holtában való meggyalázása az „ordas eszmék” terjedése elleni összefogás szimbolikus kovásza lehet. Tartunk tőle, hogy a szocialista párt által szervezendő május 9-i felvonulásnak különös emocionális töltetet ad majd – hallgatólagosan – az egykori pártfőtitkár nyugalmának megzavarása. A tragikomikus hisztéria akkor válthat át tragikusba, ha Kádár személyének és a kádárizmusnak a baloldali-antifasiszta éthosz keretében való újraértelmezéséhez, csendes és félhivatalos „újrafényezéséhez” vezet. A kádárista múlt csontváza így került újból az asztalra – hála a „tréfás kedvű” sírbontóknak.
S mielőtt még valakik retróhevületükben körbehordoznák a morbid módon előkerült Szent Balt, véssük eszünkbe, és mindazok eszébe, akik politikai nézeteik alapján viszonyulnak az ügyhöz: Kádár János mindörökre ott van a legjobb helyen, ahonnan most botrányos módon előszedték.
A földben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok