2007. október 08., 00:002007. október 08., 00:00
Önmagában is szánalmas volt ez a muszájtúra – nagy fehér ember, aki csillogó ajándékokkal és villogó empátiával érkezik a bennszülöttek közé, s másfél órában oldja meg egy közösség gondját-baját –, hát még azokon a szlogeneken átsz?rve, amelyek a bukaresti mítingen hangzottak el. Ábécéskönyv, amelyet az államelnök révén postáznának a kisebbségi sorsú románoknak, nemzetféltés, amelynek sarkai még a román nyelv? sajtó cseppet sem kritikus kereszttüzében is felkunkorodnak.
Merthogy a konzervatív politikusok lényegr?l és tényekr?l tudomást sem vev? felháborodása hasonló populista-nacionalista eszközöket használ, még hagyján. Ebben az esetben a nagyobbik baj, hogy e zsebtüntetés hírét szinte valamennyi bukaresti hírközl? szerv úgy adta tovább, mint fogyasztásra kész, aligmirelit terméket. Azzal a felel?tlen sz?résmentességgel, amelynek révén a kisebbségi kérdésekben továbbra is gondosan félrevezetett többségi nemzettársaink a gyanú legkisebb árnyéka nélkül raktározhatták el, mint a románüldözés újabb kétségbevonhatatlan bizonyítékát. A Voiculescu-féle sajtóbirodalom képvisel?ihez hasonló szócs?ként viselkedett a közszolgálati tévé és rádió is, kísérletet sem téve arra, hogy a konzervatívok állítása mellé – de inkább szembe – állítsák a helyi illetékesek véleményét.
Reklámszakemberek vitatott nézete szerint mindegy, hogy mit, csak beszéljenek egy bizonyos témáról. A kisebbségekre szabott románnyelv-oktatás témája is lesöpörhetetlenül ott hever immár a közéleti viták asztalán, még akkor is, ha a tegnapihoz hasonló mérgezéses merényletek nem használnak az ügynek. Voiculescu székelyföldi átsuhanása azonban arra talán elegend? lehet, hogy gyanakvó kíváncsiságot ébresszen másokban is. S ha a kíváncsiságot helyszíni szemle követi, sok minden kiderülhet. De hol lesz már akkorra a Konzervatív Párt…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok