2007. augusztus 10., 00:002007. augusztus 10., 00:00
A felismerésnek – és f?ként a kimondásnak – a borvíz spanyolviasszer? felfedezésével való egyenérték?sége ugyanis csak számunkra, magyarok számára evidens. Érdemes végigzongorázni a román politikai és sajtóvisszhangokat – tisztelet a kevés kivételnek.
Az elnököt természetesen nem kell félteni. Traian B?sescu a romániai politikai színtér kétségkívül legdörzsöltebb játékosa, aki kiválóan ért ahhoz, hogyan kell „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” elv alapján a legélesebb borotvaélen is épségben maradva egyensúlyozni (kíváncsian várjuk a mérleg másik, román nacionalista serpeny?jébe ill? megnyilatkozásait).
Az is valószín?síthet?, hogy a váratlan empátia nem pusztán az államelnöki ártatlanság korának végét jelenti, hanem egy jól átgondolt politikai pozicionálási man?ver része. A székelység körében amúgy is jelent?s népszer?séggel rendelkez? elnök olyan témában ragadta magához a kezdeményezést, amely nemcsak arra alkalmas, hogy „elszívja a leveg?t” az RMDSZ el?l, de arra is, hogy rést üssön az ellene szövetkezett koalíción; a szövetséges liberálisok ugyanis máris jelezték a javaslattal kapcsolatos nemtetszésüket. B?sescu háromszéki médiahadjárata pedig az erdélyi magyar választók rokonszenvéért és szavazataiért indítandó harc nem hivatalos nyitányát is jelentheti.
Az elnök kiváló helyzetteremt? képességének „köszönhet?en” a magyar párt nehezen kerülhet ki igazán jól az esetb?l. Ám a fanyalgás, az aktuális pártpolitikai és hatalmi szempontok szerinti mérlegelés a lehet? legrosszabb magatartás. Hátha sikerülne végre leütni valamelyik magas labdát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok