2007. június 29., 00:002007. június 29., 00:00
Ugyanakkor egyre nehezebben érthet?, hogy a román politikai közvélemény miért nem tud – végre – kiszabadulni „nemzeti” félreértelmezéseinek rengetegéb?l, miért nem ismeri fel, hogy e jelentés igazából nem Románia inkriminálásáról szól. Holott e felismerésre a frissen „európaivá” vált országnak igazán nagy szüksége lenne. A Marty-jelentés ugyanis nem vádirat Románia ellen, ahogy azt a PSD-s Minodora Cliveti és a néppárti frakcióban ül? társa, Cezar Preda a nemzeti egyetértés nagykoalíciójában gondolja. A dokumentum a maga nem túl elegáns érveivel sokkal inkább egy közös európai veszélyérzetnek ad hangot.
Annak, hogy a terrorizmus veszélye életre keltett egy másik, globális világunkban ugyancsak számottev? veszélyt, a titkosszolgálatok átláthatatlan transznacionális együttm?ködését, amely a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után biztonságpolitikai cunamiként kezdte veszélyeztetni Európa legfontosabb vívmányait, a polgári szabadságjogokat. E biztonságpolitikai nyomást az Egyesült Államok gyakorolja Európára, és ez ellen lázad Európa a Marty-jelentéssel.
Nem arról van szó, hogy e biztonságpolitikai cunami veszélyét Amerika társadalma nem érzékelné. De Amerika már kialakította a maga történelmi egyensúlyát a szabadság és az er?s, globális szerepet is felvállaló központi kormány között. Az európai egység azonban ezzel az egyensúllyal még nem rendelkezik. Innen erednek Dick Marty félelmei, és ezt az üzenetét kell megértenünk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.