Azért lehet olcsó az ottani nyaralás, mert százezrek, milliók adják össze a befektetők profitját. Olyan ez, mint amikor a sok száz hektáros összefüggő táblán gyomirtó és műtrágya használatával, gépekkel megtermelt paradicsomot az árutőzsdén ajánlják eladásra. Azért lehet olyan olcsó, mert nagyban termelték, nagyban értékesítették.
Ha azonban megnézzük a haladás nyugat-európai irányait, azt láthatjuk, a fejlettebb világ ma már irtózik a tucattermékektől. Egyre többen keresik a zöldségesnél a természetes körülmények között termesztett biotermékeket, a csecsebecsés boltokban pedig a „hand made” (kézzel készített) feliratú egyedi példányok a kelendőbbek. Ezekért Nyugaton a tucatáruk többszörösét fizettetik ki a vásárlókkal.
Talán nem tévedés azt gondolni, hogy a turizmusban is ez a fejlődés iránya. A nyugat-európai turisták növekvő hányada vágyik az első szobában megvetett ágyra, a vacsorához behozott frissen fejt tejre, a füstről leakasztott házikolbászhoz a veteményes kertből kihúzott hagymára. Jobb néven veszi a hajnali kakaskukorékolást, mint a nagyipari nyaraltatás zsivaját.
Akik ezt felismerik, és okosan szövik be terveikbe, átugorhatják a fejlődés nagyipari szakaszát. Az erdélyi vendéglátás akár nagyobb jövedelmeket ígérhet azoknak, akik azt megszervezik, mint amennyit ma a görögországi turisztikai befektetők keresnek a román turistákon.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.