2007. június 11., 00:002007. június 11., 00:00
És nem csupán amiatt, mert a konklúziók megálltak az erdélyi viasz újrafelfedezésénél, annál hogy „együtt kell maradnunk” meg hogy „párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az értelmiségiekkel”. A konklúziók hiánya ezúttal magának a fogyó RMDSZ-perspektívának egyik jelévé vált, sőt az RMDSZ jövőjére kötött nehezékként jelent meg.
A személyi következmények hiánya ugyanis először jelent meg – immár mindenki számára – a szövetség egyik alapvető, mondhatni „strukturális” kérdéseként. Olyan következménynélküliségként, amely csendben, kitartóan, a legitimitás szújaként rombolja az RMDSZ hitelét, és ezzel valójában politikai cselekvőképességét is tönkreteszi.
Márpedig az erdélyi magyaroktól kapott csattanós figyelmeztetést újabbak követhetik, és a velük való számolás hiteles szervezetet követelne. Az őszi politikai szezon máris két újabb politikai pofont látszik előkészíteni az RMDSZ számára: a versenytárs Magyar Polgári Szövetség esetleges bejegyzését és az EP-választások jelen pillanatban valószínűnek tűnő kudarcát.
Minderre pedig a választási rendszer tervezett reformja kívülről teszi rá a maga nehezékét. Az egyéni választókerületek tervezett bevezetése az erdélyi magyar parlamenti képviselet olyan drasztikus csökkenését eredményezheti, amely teljesen új utak keresését teszi szükségessé, és nem az erdélyi viasz újrafelfedezését, amellyel a szombati tanácskozás szolgált.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.