2007. február 05., 00:002007. február 05., 00:00
De kézenfekvőnek tűnhet az is, hogy a „szembenézősdit” kezdeményező Gyurcsány mögött Orbánék a szocialista offenzíva egy újabb kezdetét pillantották meg, azt, amely – hasonlatosan a 2005. őszihez – sikeresen hozhatja vissza az MSZP-t a közvéleménykutatások élére.
Bármi legyen is az oka a Fidesz újabb Kossuthtér-nyitányának: a közvetlen magyarázatokon túl az igazi tét tulajdonképpen az, hogy a magyar demokrácia visszatalál-e arra az alapra, amelyen a rendszer igazságossága és olajozott működése, demokratikus eljárásai „együttállásba” kerül. Az alapvető kérdés abból fakad, hogy a Gyurcsány-kormányok működése idején nagyon távolra került egymástól a demokrácia erkölcsi és procedurális alapja. A koalíciót ugyanis lépéskényszere – és talán politikai morálja is – arra sarkallta, hogy a demokrácia mechanikus alkalmazásával, az ellenfelek procedurális leteperésével megoldhatónak tekintsen minden kérdést, hogy eltekintsen a társadalom igazságigényétől, megfeledkezzék a demokrácia mélyebb, intézményeken túli morális alapjairól.
Ez ma Magyarországon a politikai polarizáltság legmélyebb oka. Ez állítja szembe Kossuth népének „igazságot” követelő indulatait Kádár népének nyugalomigényével, amelyet a „jól működő” intézmények szavatolhatnak. E két nép áll szemben egymással a Kossuth téren hol felállított, hol lebontott kordon két oldalán.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.