Aggodalmunk jogosságát azidő igazolta. Míg Szatmárnémetiben mégaz erdélyi magyarság egyetlen politikai szervezetepróbálta számba venni teendőit, ma Aradon –jóllehet a legnagyobb befolyással rendelkező, demégiscsak – az egyik tábor gyülekezik. Az egyiktábor, melynek ráadásul a másik táborralvaló választási mérkőzésre kellkészülnie. Éppen e versenyrajt előtti készülődésszab határokat az aradi kongresszusnak. Ha ugyanis a küldöttekközül bárki is a nehézségekkel, azelkövetett hibákkal próbálnászembesíteni az RMDSZ vezetését, a szövetségválasztási esélyeit rontaná. Az időpontés a pártlogika adja, hogy az aradi tanácskozásnakafféle vívmánykongresszusnak,kampánykongresszusnak kell lennie. Olyan rendezvénynek,mely azt sugározza: minden a legnagyobb rendben a szövetségháza táján; a kormányzati részvételbőven termi gyümölcseit az erdélyi magyarokszámára, akik immár EU-állampolgárokkénttervezhetik a jövőjüket. Olyan rendezvénynek, amelynem évtizedekre, nem négyéves vagy kétévesciklusra, hanem csak az előttünk álló hónapokratekinthet.
A kampányszempontokat szolgáljaa helyszínválasztás is. Az RMDSZ az elmúlthárom évben az aradi Szabadság-szoborcsoportnőalakjával, Hungáriával hirdette magát;érthető hát, hogy kongresszusát is arra ahelyre próbálta hozni, ahol e fontos szimbólum aszövetség dicsőségéről is beszél.A szoborcsoportot azonban a vértanúk emlékéreállították. És ha az RMDSZ elvérzikaz EP-választásokon, az aradi kongresszusra az emlékműegyik allegorikus figurája, a haldokló harcosemlékeztethet a leginkább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok