2007. július 30., 00:002007. július 30., 00:00
Persze, nem csoda, hogy az RMDSZ az egész kérdést most is a közel 140 000 támogatói aláírással rendelkez? T?kés Lászlónak az EP-jelöltlistára való viszszavételeként – a püspök kényszer? „visszaintegrálásaként” – fogja fel, a „rendszerváltásról” ugyanis – minden jel szerint – még nincs kialakult és nyíltan felvállalt koncepciója. Ezt a kérdést még mindig az egységfelfogás hegemóniává vastagodott árnyéka takarja el el?le. Azonban november óta a korszaknyitó megegyezés szükségessége evidenciává érett. Az, ahogyan Traian B?sescu durván megrázta a román politikai rendszert, nem csupán e rendszer hibáira és a benne kitenyészett politikai osztály alkalmatlanságára mutatott rá általában, hanem az RMDSZ fontolva haladásának a korlátaira is: arra, hogy miképp n?tt ki ebb?l a hegemónia meg?rzésének – a fontolva maradásnak – a stratégiája.
Ezt kellene meghaladni.
Többet lát-e ebb?l Markó Béla most, a májusi népszavazás fejbekólintó eredménye után? És látja-e T?kés László, hogy a létrehozható korszakváltó kiegyezés után is még sokáig az RMDSZ marad a legjelent?sebb politikai er? az erdélyi magyarság képviseletében? Markó részér?l a teljes hegemónia feladása, T?kés részér?l pedig a korábbi sérelmekt?l való eltekintés a mai Markó–T?kés találkozó sikerének közvetlen feltétele. A rendszerváltó kiegyezés kimunkálása pedig közvetett üzenete lehet annak, hogy az erdélyi magyarság vezet?i alkalmasak arra, hogy felismerjék a korszak nagy kihívásait.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.